Nő a tükör előtt

Ma reggel valami olyat tettem, amit eddég még soha.
Akik ismernek, tudják, hogy bár odafigyelek az öltözködésemre, de nem vagyok egy divatmanci. A ruhatáram 2-3 évvel ezelőttig leginkább a "hmmm" szócskával volt jellemezhető, azóta történt némi mennyiségi és összetételi változás.
Alapvetően, úgy az esetek 98,5%-ában jóban vagyok önmagammal, bár nem mondom, lehetnének a lábaim darabonként vagy 30 cm-vel hosszabbak és a lódarázs derekam elejéből is lemaradhatna a négylábú (persze ezért nekem kéne tenni :D ), de azért elvagyok velem. Sosem leszek egy Elle McPherson, akit csak úgy emlegetnek "A Test".
Reggeleim - az öltözködés tekintetében - úgy zajlanak, hogy kb. fogmosás közben végigpörgetem fejben a szekrényeim tartalmát, eldöntöm, hogy mit veszek fel, majd megteszem, belepillantok a tükörbe, hogy nincs-e valami kirívó hiba és kész. Ehhez képest a mai reggelen fogmosás közben megszületett a kép, hogyan is fogok kinézni a kigondolt ruhadarabok felöltése után, ami valóságban viszont egyáltalán nem tetszett. És ekkor következett, ami még soha: körülbelül nyolcszor öltöztem át, mire nagyjából elégedett lettem a végeredménnyel. Eddig a pontig hol a felsőt cseréltem másikra, hol a szoknyát/nadrágot, hol mindkettőt egyszerre és közben kiült arcomra a rököny, hogy mit teszek, magamat sem hittem el! :D
Minderre azért volt időm, mert a mai reggelt nem munkával kezdtem, hanem a fogorvosnál. A székben hanyakodva, nyolcmillió kütyüvel és egy kézzel a számban azon elmélkedtem, hogyan is fogom mindezt formába önteni, mert ilyen tettet meg kell örökíteni. Nehezen jött össze, mert fogorvosdoktortündérnéni olyan tökéletesen adta be a lórugás-méretű zsibbasztót, hogy teljesen ki vagyok ütve, drágaszépfőnököm már telefonon is megkérdezte kétszer a tárgyalásról, hogy jól vagyok-e, minden rendben, mert hát nem akar bókolni, de kurva szarul nézek ki. Miután annyit álltam a tükör előtt, hogy összehozzam mára a tökéletes komplét...