Magamról

Saját fotó
Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam... (A szerző fotóját Kocsis Dóra készítette http://dorcphoto.blogspot.hu/ http://​www.facebook.com/​PhotosByDorc )

2013. szeptember 27., péntek

Valaki mondja meg....

... miért gondolják azt az emberk, hogy
1. a duda folyamatos nyomásától oszlik a dugó?
2. ha ötmásodpercenként leugrál a sínekre vagy az aszfaltra a megállóban - fellökve ezzel mindenkit -, akkor gyorsabban jön a vágyott BKV jármű?

Számomra ezek egyelőre megválaszolhatatlan kérdések...

2013. szeptember 3., kedd

István, a király?

Előre leszögezem, ez nem kritika. Nem vagyok szakértő, csak egy egyszerű rajongó. Nem érdekel a napi politika (a heti, havi, éves, stb. sem). Az alábbiak szigorúan a saját véleményemet tükrözik.

Edinának köszönhetően volt alkalmam augusztus 20-án, Szegeden megtekinteni az István, a király ősbemutatójának 30. évfordulója alkalmából Alföldi Róbert által rendezett leporolt, felújított változatát. Hallottam/olvastam már innen-onnan Alföldi rendezéseiről, amik mindig meghökkenést váltottak ki. Ennek szellemében kicsit féltem ettől, de gondoltam adjuk meg az esélyt, még akár jó is lehet. Nem lett. Pontosabban, jobb volt, mint számítottam, de ettől függetlenül borzalmas volt.

Pozitívumot hármat tudok felsorolni:
1. Koppány nem hágta meg nyílt színen István (és fordítva sem).
2. Tompos Kátya hihetetlenül, fantasztikusan jó volt. Méltó utódja Sebestyén Mártának.
3. A koreográfia nagyon tetszett, bár elfogult vagyok Vári Bertalannal és a Varidance-szel kapcsolatban.

Negatívum annál több volt. Könyörgöm, ez egy ROCKOPERA, talán tegyünk már bele olyan embereket, akik tudnak énekelni! Jó, voltak benne néhányan, de azokat meg kiherélték. Olyan volt, mintha nem tudták volna előre, hogy mire írnak alá és aztán már nem tudtak kibújni a szerződés alól. Novák Pétert láttam már Torda szerepében és nagyon tetszett. Jól énekelte, jól játszotta. Szegeden valami egészen tragikus volt. Mintha elfelejtett volna énekelni. Hozzáteszem, a darabhoz sokat nyúltak hozzá zeneileg is. Több helyen változott a tempó, volt hogy új versszak bukkant fel. Vele és Feke Pállal kapcsolatban éreztem, hogy nem érzik jól magukat igazából a szerepben. Persze egyáltalán nem biztos, hogy igazam van. Nem ismerem őket, nem beszélgettem velük. A másik nagy csalódás - mint akár ki is találhattátok - Feke Pál. Őt nem láttam teljesen István szerepében korábban, csak részleteket és néhány részt "A Társulat" c. műsorból, de ott hihetően, hitelesen hozta Istvánt és még jól is énekelte. Most borzalmas volt. Sokszor hamis. Ráadásul a modernizált ruhatár eléggé "viccesen" állt neki. Szűk szárú nadrágos öltöny volt rajta. Derékban kicsit megvállasodott és ráadásul X-lábú az istenadta. Úgy nézett ki, mint egy X alakban összerakott gyufákra ültetett ping-pong labda. Az új felfogás szerint pedig az lett a végeredmény, hogy egy erős, karizmatikus, bár tépelődő, mindent alaposan megfontoló államalapító királyunk helyett volt egy pipogya, tesze-tosza, beszari kisfiú, aki úgy ugrált, ahogy az anyja, meg a püspük mondta. Előfordulhat, hogy történelmileg így volt, ezt nem tudhatjuk, de az alapműben megjelent István szerintem nem ezt mutatta. Ha már szóba került Sarolt, István anyja... Ezen interpretációban Udvaros Dorottya alakította, akit fantasztikus színésznőnek tartok. Máskor. Más darabban. Itt és most nem. Énekelni sem tud, legalábbis ezt a szerepet nem tudta. A számomra nem annyira ismert előadók közül még a Laborcot megformáló Szemenyei János alakítása és éneke nyerte meg tetszésemet.
Ja, volt még egy pozitívum, László Zsolt énekhangja egészen emészthető, a beszédhangját alapvetően imádom. Bár arra most itt nem volt szükség :). Elvileg....
A legeslegborzasztóbb a Koppányt játszó Stohl Buci volt. Aki színészileg sem hozta, énekileg meg a "bár-hang" kategóriába tartozik. Bár ne hallottam volna. A második felvonásban pedig végig úgy rohangált, mint akit a szünetben Rendező Úr "megcsinált" és ennek lett köszönhető a 'mostjöttemazurológustól' mozgáskultúra.
Meglehet, az alapvetően jó színészek furcsa fiaskóit a rendező színészvezetése idézte elő, de azért gondolom közbe lehetett vón szólni, hogy "Robikám, ez így kurvára nem jól van".
A többiekről néhány szót: a három magyar úr nagyjából emészthető volt (Hevér Gábor, Schneider Zoltán, Znamenák János). Koppány feleségei (Simon Boglárka, Csépai Eszter, Bánfalvi Eszter) kritikán aluliak, mind színészileg, mind ének tekintetében.
Továbbá általában a műről:
Nem sok mindenben vagyok konzervatív, de ebben nagyon. Baromira nem tetszett az aktuál világ- és belpolitika belekeverése. Persze nyilván vannak áthallások, mert hát az emberiség nem változik. Nálam nagyon elrúgta a pöttyöst, hogy elég erőteljes szál lett a Gizella és Vecellin közötti kapcsolat, konkrétan hogy ők István háta mögött huncutkodnak. Megintcsak lehet, hogy ez így volt, de az eredetiben ez nem kapott (főleg ekkora) szerepet. Aztán meg István és Réka kapcsolata... No meg, amikor bejöttek a német lovagok TEK(szerű)nek öltözve, hát a röhögőgörcs jött rám. Mint a Macskafogó c. örökbecsűben a kommandós macskák.... pfúj
Végül az olyasmik, amikor meghalt Géza és Asztrik azt énekli: "Megholt hívünkért, Gézáért könyörögjünk", a népek csak ott állnak, mire a püspök rájuk üvölt, de szó szerint, hogy: NAAAAAA! és akkor mindenki nekiáll imádkozni. Aztán a megholt Géza, akit leplekbe csavarva hoznak be, egyszercsak felül, lecsavarja magáról a gyolcsot és elkezd kolbászolni, majd ő lesz a regős. MIVAAAAAAAAN????? És sajnos ezeken kívül még sok apróság, ami vagy csak nem illett oda, vagy meg is változtatta a jelentését - persze számomra jelentését, nem biztos, hogy mindenki ugyanígy fogta fel :)
A két NDK nyugdíjas (Varga Miklós, Nagy Feró) cuki volt, nekem tetszett. Volt nem kevés irónia az előadásukban. Ja, eszembe jutott még egy pozitívum, nem tudom, hogy a tvadásban ez átjött-e. Nyugdíjasaink trabant személygépjárművel gurultak be a színre, melynek rendszáma IK 1983 volt. Ez tetszett.
Egyébként Szeged jó hely. Tetszett. Még a picsaemberrel is találkoztunk. Edinával jót dumáltunk, jót kajáltunk, jót sétáltunk. Ezt a feldolgozást viszont soha többet nem szeretném látni.