Magamról

Saját fotó
Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam... (A szerző fotóját Kocsis Dóra készítette http://dorcphoto.blogspot.hu/ http://​www.facebook.com/​PhotosByDorc )

2014. augusztus 4., hétfő

Székesfehérvár - FEZEN - EUROPE - :D

Pénteken ismét fesztiválon voltam. Családom és barátaim ajánlása ellenére sem kobak, sem amerikaifocis-szerkó nem volt nálam. Sem rózsaszín, sem katicás, sem csillámos.
Örömmel jelentem, sem a hangerő, sem a fénytechnika nem okozott problémát, a tombolástól sem szédültem, úgyhogy hivatalosan is gyógyultnak nyilvánítom magam.
Már két éve nem jártam Europe koncerten, ezért nagyon örültem, amikor kiderült, hogy jönnek a FEZEN-re. Jó hely Bécs is, de mégiscsak jobb országhatáron belül.
Még péntek délelőtt - amikor a pontos címet, satöbbit ellenőrzitem a FEZEN honlapján - észrevettem, hogy dedikálás is lesz. Azonnal hívtam Krit, hogy készüljön, hozzon cuccost, amit alá akar íratni, így mindketten egy-egy cd-borítóval felszerelkezve kezdtük meg utunkat Székesfehérvárra. Az autópályát ignoráliva remek tempóban, hajhullás nélkül, jó hangulatban telt az utunk, ami megadta az alaphangot. Ráadásul Kri hallgatott a GPS-re (többnyire), így el sem tévedtünk. Már a fesztiválhelyszín tövében voltunk, amikor az út szélén álló, igen-igen jó kedvű fiataloktól megkérdeztük merre van az őrzött parkoló. Az egyik, beszórakozott srác körkörös mosollyal a fején közölte, hogy: "Szerinted van itt valaki, aki van olyan állapotban, hogy ellopjon egy autót?" Miután kikacarásztuk magunkat, még betolt egy mondatot, miszerint: "Egy puntóért nem éri meg kihagyni egy ilyen bulit!" :D Kicsit arrébb, egy világítós mellénnyel felszerelt srác útba igazított minket, ezért simán leparkoltunk és elcsattogtunk a fesztivál helyszínére. Majdnem problémamentesen sikerült is bejutni, csak nem feltétlenül vettük észre a jegypénztárt, ahol a jegyünket karszalagra köllött cserélni, ezért visszaküldtek minket a rajtkockára. Mondjuk kb. 3 fős sor volt, tehát nem estünk kétségbe.
Behaladtunk, hólyagot ürítettünk, lángosoztunk majd elkezdtük felderíteni a helyszínt, merre lesz a dedikálás. Nagyjából belőttük a helyet, ami előtt kígyózó sor állt. Először nem álltunk be a sorba, merthogy egy óra van még a dedikáig, aztán rájöttünk, hogy ez a rengeteg ember mind arra vár. Némi spéttel azért mi is a sor végére csapódtunk, majd ácsorogtunk uszkve egy órát anélkül, hogy egy lépést haladtunk volna előre. Közben nőtt mögöttünk is a sor, Europe pólós arcok álltak be. Közülük az egyik csaj időnként előreszaladt megnézni, hogy mi a szitu és egyszercsak sikítozva rohant vissza, hogy jééé, tényleg ott ülnek szép sorban. Nem értem mire gondolt egyébként. Egy dedikálásnál szerintem ez teljesen megszokott :D :D. Jó, hozzáteszem, az én szám is körbeért volna a fejemen a vigyorgástól, ha nem lennének füleim. Kis idő múlva megindult a sor és érezhető volt a haladás, bár a hajam nem lobogott a nagy sebességtől.... azért mégiscsak odaértünk a fiúk elé. Tökre örültek annak, hogy készültünk cd-borítóval, mert a legtöbben a helyszínen felkapott fesztivál-szórólapra kértek tőlük aláírást. Elismerően vigyorogtak ránk, amit mi kb. háromsázfogas mosollyal viszonoztunk. Azért meg kell mondjam, 20 cm-s közelségből jobban látszanak a szarkalábak és ősz hajszálak, mint amikor a színpadon állnak, de hát nem mai csókák.
A sorbanállást megkönnyítette a nagyszínpadon közben zajló Ignite koncert. Már régóta kiváncsi voltam rájuk, mert láttam néhány riportot az énekesükkel, Téglás Zolival, aki már Ámerikában született kivándorolt magyar szülők gyermekeként. Ráadásul a bejátszott koncertrészletek a zenei érdeklődésemet is felkeltették. A zene is nagyon jó volt, de ami a legjobban tetszett, az Téglás úr akcentusa. Végig magyarul beszélt a dalok között, ugyan néha nem találta a megfelelő szót és akkor angollal pótolta, de előre elnézést kért, hogy néhány szót "el fog b@szni". Volt olyan dal, amit magyarul énekelt, bár Krinek ez kb. 2 perc elmúltával tűnt fel :D. Aztán aggódósra vették a figurát, hogy aki ivott, az ne üljön autóba, ne vezessen, inkább szóljon nekik és a turnébusszal hazaviszik. Hát ez úgy megképlett... három napig furikáznak össze-vissza az országban, mire mindenkit biztonságban hazajuttatnak. Nem kicsit derültem.
Az Ignite koncert alatt még a "küzdőtéren" kívül álltunk, ahol is öregapám lefeküdt a fűre, mintha otthon a kanapén, és úgy élvezte a kivetítőn keresztül a koncertet. Közben odajött hozzánk egy srác, aki megkért minket, hogy írjuk alá az amúgy is már fullon lévő pólóját, mert hogy neki aznap volt a 27-ik szülinapja és mindenkitől aláírásokat gyűjtött, meg puszikat. Aranyos volt nagyon.
Az Ignite végén kihasználtuk a sörért menők távozását és beügyeskedtük magunkat a küzdőtér közepére, ezúttal a harmadik sorba. A melletünk álló srácok beszélgetésbe elegyedtek egymással, Krivel nem kétszer néztünk össze, mindkettőnk szeméből ugyanaz sütött... Az egyik srác közölte, hogy ő aztán a legnagyobb Europe-fan a világon, mire a másik, hajpántos, dajerolt hosszú hajú csóka tájékoztatta őt a következőkről: 1. ő nagy rocker, 2. zenél, 3. újságíró, 4. faszacsávó. Kielemezték a Europe-dalokat (hozzáteszem a Final Countdown albumról, ami a sorban a harmadik volt és azóta még 6 megjelent, nem számolva az ilyen-olyan válogatás albumokat). Ilyenkor mindig belémbújik a kisördög és figyelem az ilyen arcokat, mit alkotnak koncert alatt. Dajerolthaj olyannyira tisztelte a ritmust, hogy véletlenül sem arra rázta a fejét, nehogy megsértődjön. Ráadásul többször azon kaptam, hogy körülnéz, ki figyeli az ő nagyszerűségét. Legnagyobbfan a Final Countdownt megelőző albumok dalainál mélyen kussolt és az utána lévőknél is voltak problémái. Egyébként a ritmussal másoknak is volt problémájuk. Vagy másik koncertet hallgattak a fejükben....
Kicsit aggódtam előtte, hogy a VOLT-os sérülés miatt nehézségeim lesznek a koncerten, de mint írtam, szerencsére semmi ilyen nem volt. Igyekeztem vigyázni a fejemre, de ebben igazán Kri volt a nagyszerű. A másik oldalon mellettünk álló fiúkák egyike két szám után rájött, hogy jobban jár, ha a másik kezével csápol, mivel Kri folyton eltolta a kezét, nehogy fejen könyököljön. Hát ilyen barátnőm van nekem! <3
A koncert maga, mint mindig, zseniális volt. Hiába no, tudnak a csávók, de nagyon!
Visszafelé gond nélkül eltaláltunk a parkolóba és még a kocsit is elsőre megtaláltuk, bár nem dobálóztak a wattokkal a közhomály tekintetében. Tiszta mázli, hogy Székesfehérvár ilyen közel van, így bealvás nélkül kibírtam hazáig az utat és még énekelgetéssel is segítettem Krinek, nehogy elaludjon.
Remélem nem kell újabb két évet várni a következő koncertre, bár innen üzenném halkan a fiúknak, hogy időszerű lenne egy új album is, bájdövéj....