Magamról

Saját fotó
Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam... (A szerző fotóját Kocsis Dóra készítette http://dorcphoto.blogspot.hu/ http://​www.facebook.com/​PhotosByDorc )

2012. október 25., csütörtök

Dance the night away

Elérkezett és el is múlt a nagy nap. Kedden ismét tiszteletünket tettük Bécsben egy Europe koncerten. Idén már majdnem fejből tudtuk az utat, de megfogadtuk, hogy bekapcsoljuk a GPS-t még Bécs előtt, és nem megint majd csak az alagútban :D
Szépen elindultunk, csak néhány perces késéssel és ez sem rajtam múlt most, hanem meg kellett még várnunk anyut, aki hozott némi fémpénzes eurót pisilés és ruhatár céljából. Gyönyörű időnk volt, ezer ágra sütött a nap, egyszál póló és napszeműveg volt az induló szerkó, de azért gondosan betáraztam némi kardigánt, dzsekit, sálat és két pokrócot. Haladtunk az autópályán, gyönyörködtünk a zajfogó falak között kilátszó ezerszínű fákban, mígnem - nem is tudom, melyik település magasságában - egyszer csak áthaladtunk egy láthatatlan vonalon, ahol sötét lett és vagy 10 fokot esett a hőmérséklet. Olyan ködben haladtunk tovább, hogy az orrunkig is alig láttunk.


Rutinosan nem vártam meg, míg célhoz érünk, így csak kétszer kellett megállni a legkisebb helyiség igénybevétele miatt, de jobb is volt, mert Bécs előtt az autópályát még mindig nem sikerült kijavítaniuk, így elég hard élmény volt végigrázkódni rajta üres hólyaggal is :D
Majdnem megtaláltuk elsőre a helyszínt is, bár kicsit becsapós volt. Aréna elnevezéssel én legalábbis egy sportcsarnokra számítottam volna, ehhez képest valami romkocsma-jellegű cucc volt, kb. mint a Dürer-kert, így elsőre elmentünk mellette. Egy idő után megfordultunk, majdnem eltaláltuk a sávot is, kicsit ferdén álltunk, mikor is a szomszéd autóból mutatták, hogy húzzuk le az ablakot. A meglepetés akkor ért minket, amikor ékes magyar nyelven megkérdezték tőlünk, hogy bejöhetnek-e elénk :D Természetesen megengedtük, aztán kicsit néztünk, amikor beálltak az általunk kinézett parkolóhelyre... Na de segáz, némi segédlettel Kri gyönyörűen bepasszírozta Kicsikét a félcentis helyre. Elkocogtunk a helyszínre, kicsit sorbaálltunk, aztán beengedtek, ruhatároztunk, pisiltem (micsoda meglepetés...) majd megkezdtük a pozicionálódást a lehető legelőnyösebb helyre. Nos, ez nem sikerült maradéktalanul, de azért nem volt rossz. Tök szándéktalanul bekerültünk a magyar különítménybe, összebandáztunk néhány hazánkfiával, akik közül - mint kiderült - az egyik lány Andika szomszédjában lakik. Ez a világ, kérem, egy falu :D
Még mielőtt elkezdődött az előzenekar bemutatkozása, egy mögöttünk álló osztrák srác ismerkedést kezdeményezett, amivel mindaddig nem is volt sok gond, amíg el nem kezdte bizonygatni, hogy ha mi magyarok vagyunk, akkor félig osztrákok vagyunk. Nagyon nehezen tudtam visszafogni magam, hogy ne fejtsem ki erről a véleményemet, de Bécsben, osztrákokkal körülbástyázva nem tűnt túl jó ötletnek. Ezért nagyjából kussoltam, miáltal Krinek sem kellett rendet raknia :D
20:00 órakor felgördült a le sem engedett függöny és a húrok közé csapott az előzenekar. Zeneileg nem voltak rosszak, bár az énekesnek számomra kicsit túl magas hangja volt, de ki lehetett bírni azt a fél órát. Hozzáteszem, klasszisokkal jobbak voltak a két évvel ezelőtti előzenekarnál. Némi pakolászás után, 21:00 órakor a fiúk is színpadra perdültek és belekezdtek a Bag of bones c. album dalainak bemutatásába. Majd a negyedik szám a Scream of anger volt, ami nekem hatalmasan, iszonyatosan nagy kedvencem, el is szabadult a tombolás! Játszottak egy csomó kedvencemet, olyanokat is, amiket nagyon rég óta nem adtak elő koncerten, mindenféle okokból. Aztán egy kis akusztikus rész következett, így ők is megpihenhettek egy kicsit :D


Majd tovább folytatódott a tombolás és teli torokból üvöltve éneklés :D Az egyik dal közepén hirtelen extramagas c-be váltottam át, mivel egy kedves kolléga hátulról elhajította a sörét, amit ismét külsőleg fogyasztottam, bár a nagyobb része Kri-t találta el, aki az est folyamán többször is sörfürdőt vett, de legalább szép, szálldosó lett a haja, bár ő ennek egyáltalán nem örült ;)
Két óra elteltével sajnos, mint minden jónak, ennek is vége szakadt. Kétbetűs kitérő és a ruhatár meglátogatása után visszacaplattunk a kocsihoz, elfogyasztottuk a mózsit, Kri bedöntött fél liter kávét, becsomagoltam magam a pokrócokba és elindultunk hazafelé. Most viszont még Tatabányáig sem bírtam, Győr után beállt a stand by állapot, amelyből időnként felrezzentem, megkérdeztem Krit, hogy nem szomjas, vagy éhes-e és visszakómáltam.
Ó, és majdnem elfelejtettem, a kedvencemtől sikerült szereznem egy pengetőt, ami el sem hiszitek mekkora dolog. Szerintem nem árulok el nagy csodát, ha elmondom, hogy az átlag életkor bizony verte a negyvenet a koncerten. Ezért is volt annyira meglepő, hogy meglett családapák milyen közelharcot vívnak egy-egy pengetőért, dobverőért. Szó szerint feldöntötték egymást. Én meg, a kis mázlilánya, felnyújtottam a kezem és az anyukámtól kapott azték (jóóó nagy) gyűrűbe beleakadt egy behajított darab. :D Gyorsan zsebre dugtam a kezem, nehogy észrevegyék, mert nem biztos, hogy túl éltem volna.
Mint eddig mindegyik Europe koncert, ez is hatalmas élmény volt, nagyon jól éreztük magunkat és megállapítottuk, hogy ezt akár havi rendszerességgel is el tudnánk viselni. Ha ez nem is megy, azért remélem, nem két évet kell várni megint a következőig :D

2012. október 12., péntek

Anya csak egy van

Új arckrémet szereztem be és Anyukát is megleptem eggyel ugyanabból a márkából, az ő bőrtípusának megfelelően. Este adtam neki oda, mikor hazaértem. Reggel persze megint arra ébredtem, hogy az ágyam végében áll és beszél valamiről. Még jó, hogy külön lakásban lakunk....
Miután nagyjából kitöröltem az álmot a szememből, felfogtam, hogy az arckrémről beszél. Hogy az milyen jó, milyen jót tett már két használat után, nézzem meg, feltöltődtek a ráncai. Ezek után a következő párbeszéd zajlott le köztünk:
Én: - Anyu! most ébresztettél fel! nincs rajtam szemüveg! szerinted mennyit látok?
Anyu: - Jó, akkor gyere közelebb!
Én (közelebb menve): - Aham... tényleg... tök jó... áááááááá (<-- ez egy hatalmas ásítás volt)
Ekkor Jóanyám kétkézre ragadta az orcámat és simogatta, néztem is hogy mi baja van, mire a következő mondat hagyta el Szülém száját:
- Milyen jó puha a bőröd! Pedig mindjárt 40 leszel!
A további ébredéshez nem kellett kávé....

2012. október 1., hétfő

Könyvajánló

A nyáron kaptam egy nagyon megtisztelő, érdekes és egyben nagyon nehéz feladatot. Beatrix barátnőm írt egy regényt, és mivel tudja, hogy fantasy-rajongó vagyok, megkért, olvassam el én is és mondjam el a véleményem.
Hát kérem, ez nagyon nehéz feladat. Még mielőtt belekezdtem volna az olvasásba, azon gondolkodtam, hogy mi van, ha nem tetszik? Mert ezt is meg kell mondanom neki. Mert ha egy vadidegen ember könyvét adják oda tesztolvasásra, az is más. Ilyen esetben sokkal tárgyilagosabb tudnék lenni, viszont azt nem tehetem meg, hogy nem mondom el az őszinte véleményem. Nyilván emiatt nem dobja ki a kukába, de lehet hogy pont ez a nüansznyi az, ami elválasztja az irodalmi Nobel-díjtól :D Ráadásul még sosem csináltam ilyet, nem tudtam, mire kell figyelni, főképp, hogy még egyetlen íróval sem találkoztam, de még csak irodalmi szerkesztővel sem, ezért fogalmam sem volt, mi a fontos nekik.
Szerencsére simán megugrottuk (főleg én) az akadályt, Beatrix a kérdéseivel rávezetett a számára fontos pontokra, így azt remélem, gyümölcsöző volt e-mail-váltásunk.
Néhány szó a könyvről, anélkül hogy trailer-gyanús lennék: abszolút fantasy, a könyvesboltokban az ifjúsági irodalom között található. Kicsit nehezen indult be számomra, leginkább az ifjúsági jelleg miatt, de aztán nagyon hamar elfelejtettem mindezt és egy nap alatt átrágtam magam a történeten. Remekül olvasható és nagyon jó a története is, én már alig várom a második részt :D
Azért, hogy mégiscsak legyen egy kis trailer, ezen a két linken többet is megtudhattok a könyvről:

https://www.facebook.com/AFeketeLangUra?fref=ts

http://www.youtube.com/watch?v=1-42DTKe4Q0