Szépen elindultunk, csak néhány perces késéssel és ez sem rajtam múlt most, hanem meg kellett még várnunk anyut, aki hozott némi fémpénzes eurót pisilés és ruhatár céljából. Gyönyörű időnk volt, ezer ágra sütött a nap, egyszál póló és napszeműveg volt az induló szerkó, de azért gondosan betáraztam némi kardigánt, dzsekit, sálat és két pokrócot. Haladtunk az autópályán, gyönyörködtünk a zajfogó falak között kilátszó ezerszínű fákban, mígnem - nem is tudom, melyik település magasságában - egyszer csak áthaladtunk egy láthatatlan vonalon, ahol sötét lett és vagy 10 fokot esett a hőmérséklet. Olyan ködben haladtunk tovább, hogy az orrunkig is alig láttunk.
Rutinosan nem vártam meg, míg célhoz érünk, így csak kétszer kellett megállni a legkisebb helyiség igénybevétele miatt, de jobb is volt, mert Bécs előtt az autópályát még mindig nem sikerült kijavítaniuk, így elég hard élmény volt végigrázkódni rajta üres hólyaggal is :D
Majdnem megtaláltuk elsőre a helyszínt is, bár kicsit becsapós volt. Aréna elnevezéssel én legalábbis egy sportcsarnokra számítottam volna, ehhez képest valami romkocsma-jellegű cucc volt, kb. mint a Dürer-kert, így elsőre elmentünk mellette. Egy idő után megfordultunk, majdnem eltaláltuk a sávot is, kicsit ferdén álltunk, mikor is a szomszéd autóból mutatták, hogy húzzuk le az ablakot. A meglepetés akkor ért minket, amikor ékes magyar nyelven megkérdezték tőlünk, hogy bejöhetnek-e elénk :D Természetesen megengedtük, aztán kicsit néztünk, amikor beálltak az általunk kinézett parkolóhelyre... Na de segáz, némi segédlettel Kri gyönyörűen bepasszírozta Kicsikét a félcentis helyre. Elkocogtunk a helyszínre, kicsit sorbaálltunk, aztán beengedtek, ruhatároztunk, pisiltem (micsoda meglepetés...) majd megkezdtük a pozicionálódást a lehető legelőnyösebb helyre. Nos, ez nem sikerült maradéktalanul, de azért nem volt rossz. Tök szándéktalanul bekerültünk a magyar különítménybe, összebandáztunk néhány hazánkfiával, akik közül - mint kiderült - az egyik lány Andika szomszédjában lakik. Ez a világ, kérem, egy falu :D
Még mielőtt elkezdődött az előzenekar bemutatkozása, egy mögöttünk álló osztrák srác ismerkedést kezdeményezett, amivel mindaddig nem is volt sok gond, amíg el nem kezdte bizonygatni, hogy ha mi magyarok vagyunk, akkor félig osztrákok vagyunk. Nagyon nehezen tudtam visszafogni magam, hogy ne fejtsem ki erről a véleményemet, de Bécsben, osztrákokkal körülbástyázva nem tűnt túl jó ötletnek. Ezért nagyjából kussoltam, miáltal Krinek sem kellett rendet raknia :D
20:00 órakor felgördült a le sem engedett függöny és a húrok közé csapott az előzenekar. Zeneileg nem voltak rosszak, bár az énekesnek számomra kicsit túl magas hangja volt, de ki lehetett bírni azt a fél órát. Hozzáteszem, klasszisokkal jobbak voltak a két évvel ezelőtti előzenekarnál. Némi pakolászás után, 21:00 órakor a fiúk is színpadra perdültek és belekezdtek a Bag of bones c. album dalainak bemutatásába. Majd a negyedik szám a Scream of anger volt, ami nekem hatalmasan, iszonyatosan nagy kedvencem, el is szabadult a tombolás! Játszottak egy csomó kedvencemet, olyanokat is, amiket nagyon rég óta nem adtak elő koncerten, mindenféle okokból. Aztán egy kis akusztikus rész következett, így ők is megpihenhettek egy kicsit :D
Majd tovább folytatódott a tombolás és teli torokból üvöltve éneklés :D Az egyik dal közepén hirtelen extramagas c-be váltottam át, mivel egy kedves kolléga hátulról elhajította a sörét, amit ismét külsőleg fogyasztottam, bár a nagyobb része Kri-t találta el, aki az est folyamán többször is sörfürdőt vett, de legalább szép, szálldosó lett a haja, bár ő ennek egyáltalán nem örült ;)
Két óra elteltével sajnos, mint minden jónak, ennek is vége szakadt. Kétbetűs kitérő és a ruhatár meglátogatása után visszacaplattunk a kocsihoz, elfogyasztottuk a mózsit, Kri bedöntött fél liter kávét, becsomagoltam magam a pokrócokba és elindultunk hazafelé. Most viszont még Tatabányáig sem bírtam, Győr után beállt a stand by állapot, amelyből időnként felrezzentem, megkérdeztem Krit, hogy nem szomjas, vagy éhes-e és visszakómáltam.
Ó, és majdnem elfelejtettem, a kedvencemtől sikerült szereznem egy pengetőt, ami el sem hiszitek mekkora dolog. Szerintem nem árulok el nagy csodát, ha elmondom, hogy az átlag életkor bizony verte a negyvenet a koncerten. Ezért is volt annyira meglepő, hogy meglett családapák milyen közelharcot vívnak egy-egy pengetőért, dobverőért. Szó szerint feldöntötték egymást. Én meg, a kis mázlilánya, felnyújtottam a kezem és az anyukámtól kapott azték (jóóó nagy) gyűrűbe beleakadt egy behajított darab. :D Gyorsan zsebre dugtam a kezem, nehogy észrevegyék, mert nem biztos, hogy túl éltem volna.
Mint eddig mindegyik Europe koncert, ez is hatalmas élmény volt, nagyon jól éreztük magunkat és megállapítottuk, hogy ezt akár havi rendszerességgel is el tudnánk viselni. Ha ez nem is megy, azért remélem, nem két évet kell várni megint a következőig :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése