Hedonista hétvége (avagy SzőkenőSzarvas, Aranykezűifjú és Cukikiscsaj)

Mivel megérdemeljük (főképp a főnököm múlt heti arckifejezéseit látva néhány cselekedetem után...) hétvégére csajos fitnessszzzz-wellnessssszzzz-jólessszzzz hétvégét hoztunk össze a közeli Herceghalmon a régi, golyós számolóról elnevezett hotelben.
Munkaidő végére terveztünk az indulást, ami egybeesett a szoba elfoglalhatóságának időpontjával is. Ezt hallván drágaszép főnököm megkérdezte, hogy nem akarunk-e esetleg előbb indulni. (Mondom én, hogy már tele volt velem a szamócás napozója!) Mindenesetre nem törtünk meg és kibekkeltük a munkaidő végét, de akkor aztán lóerő-halálában kivágtattunk a tervezett pihenés célojjektumába! Kisebb (de tényleg csak kisebb) keresgélés után megtalálták a rendkívül bonyolult vezetéknevemen lévő foglalást, minekutána birtokba is vehettünk a nekünk szánt szobát. A szállodát, egy-két dolgot leszámítva, amit majd lentebb részletezek, csak dicséret illetheti, nagyon magas színvonalú az ellátás. A szoba pazarul kényelmes volt, legfőképp az ágymatrac, nagyon jókat durmoltunk rajta, ráadásképpen még a légkondi is működőképes volt.
Miután le-, de legfőképpen szétpakoltunk áttanulmányoztuk a masszázs- és egyéb kényeztető ajánlatokat, fürdőszerkót öltöttünk és megtámadtuk a wellnesssssz részleget. Itt volt az egyik problémás terület, a wellnessz recepción eléggé nehezen sikerült összehozni a masszázsok lefoglalását. Némi küzdelem árán azért sikerült egyeztetnünk időpontokat, a két szöszi nem volt IQ-titán. Ahogy letudtuk ezt a nehéz feladatot, belevetettük magunkat a hedonizmusba! Elhatároztuk, hogy a hétvégén semmit nem fogunk megtagadni magunktól arra hivatkozva, hogy hizlal, így remek szórakozás elé néztünk. Kezdtünk is egy jó kis szaunázással. Az infraszaunát néztük ki izzasztás céljából, de elég sokan voltak bent, így gondoltuk nem ülünk be századiknak, amíg kicsit ritkul a tömeg, átülünk a tepidáriumba, ami olyan mint a normál, finn szauna, de csak max. 40C van bent, tekintettel a keringési problémával küzdőkre. Kb. öt perce bent ültünk már, mikoris feltűnt, hogy a tepidárium nem működik.... akik kint pihengettek furcsán néztek befelé, mert amikor kezdett gyanússá válni a dolog vihogtunk mint a fakutyák :D. Mire kiszórakoztuk magunkat szőkenőségünkön, kiürült az infraszauna és át is telepedhettünk. Távozott belőlünk a méreganyag és áradt a csi meg a jin és a jang. Utána átültünk a bugyogtatóba, ami egy viszonylag nagyobb terjedelmű, izmos jacuzzi volt remek vízsugarakkal. Miután kilazultunk el is érkezett a vacsoraidő, némi szalonképessé tétel után elindultunk a kulináris élvezetek felé. Nem kellett csalódnunk, remek volt a svédasztal, változatos és ízletes ételekkel, salátákkal, fincsi sütikkel. Itt futottunk bele a második bökkenőbe. A leves elfogyasztása után megállt asztalunk mellett Pamela (tényleg ez volt a neve, legalábbis ez volt a kitűzőjére írva) és megkérdezte mit innánk. Kértünk egy kancsó limonádét, amit gondosan feljegyzett a papírjára és soha többé nem láttuk. Legalábbis addig, amíg egy fél óra múlva leálló vesékkel, taplóvá száradt nyelvvel le nem vadásztuk, hogy ugyan hozná már ki a limcsit. Nem volt egyébként egyszerű szemkontaktust teremteni vele, mivel a svédasztal mögül csak az orrától felfelé látszott, nem éppen égimeszelő termete folytán. Az este további része csendes sörözgetéssel és hatalmas beszélgetéssel telt, amelynek során megváltottuk a világot, egymást és magunkat is.
Szombati napunk teljes mértékben a pihenésnek lett szentelve. Szauna, bugyogtató és masszázsok kavalkája alvással, olvasással fűszerezve. Itt már erőteljesen előtört belőlem az indián nevem által fémjelzett okosságom, SzőkenőSzarvas rulez! Mindjárt erre is kitérek, de előbb elmesélem Cukikiscsajt. Cukikiscsaj kettő, maximum három éves szöszi bubifrizurás tünemény masnis csattal a hajában, fodros bugyival a kis fenekén. Alkalmi, hasonkorú barátnőjével elhatározták, hogy homokcukrászkodnak és homokszobrászkodnak, amelyhez lelkesen hordta a zuhanyból kicsi rózsaszín öntözőkannájával a vizet. Az egyik fordulóból visszatérvén azt látta, hogy a másik kislány lerombolta azt, amit addig ő oly lelkesen épített. Szívszaggató zokogásban tört ki. Édesapja próbálta vigasztalni, hogy nem baj Cukikiscsaj, építunk másikat, mire elkeseredetten közölte a maga selypegős félig-meddig kisbaba beszédstílusában, hogy "de olyan sokat dolgoztam vele!" Ezzel az érveléssel apuka sem tudott mit kezdeni, csak mosolygott (visszafojtván a kitörni készülő kacagást) annyira édes volt a kislány. Közeledett az első masszázs időpontja, felszedelődzködtünk mi is és elindultunk befelé. Mögöttünk jött Cukikiscsaj a szüleivel, akik ebédelésre próbálták rábírni. Bele is egyezett rögtön, mondván, ő fagyit eszik. Anyukája próbálta meggyőzni, de ő felnőttesen kijelentette. "Ilyen meleg nyári napon én nem ebédelek, csak fagyit". Meg kell zabálni az ilyen Cukikiscsajokat!
Az első masszázs előtt megcsillantottam az előbb említett szőkeségemet. Mivel nem sokkal előtte ébredtem jól megérdemelt szendergésemből, nem csak a szemem volt csík, hanem az agyam és a fülem is. Az igénybevett szolgáltatáscsomaghoz járt egy kupon, amellyel kedvezményt kaptunk a masszázs árából. A kezelést végző hölgy még a masszázs előtt megkérdezte, hogy "Koponya van?" Nem nagyon értettem a kérdést, mert egyrészt naná, hogy van koponyám, még jó, hogy...! másrészt viszont arc-nyak-dekoltázs masszázst kértünk. Némi hezitálás után kinyögtem, hogy "Ilyen opció nem volt" mire mind a masszőr, mind barátnőm furcsa tekintettel nézett rám. Itt már kezdtem sejteni, hogy megint elrontottam valamit, mikoris Edit barátnőm megkérdezte: "Odaadjam az enyémet? Te nem hoztad le a tiédet?" és itt esett le, hogy azt kérdezte a masszőr, hogy "Kuponja van?" Miután tisztáztuk a dolgot, vigyorogva közölte, hogy a kezelés alatt nyugodtan folytathatom az alvást, ami majdnem be is következett. Egy óra pihenést követően elérkezett a nap fénypontja, a mediterrán testkezelés. Ez egy nagyon finom, fűszer- és gyógynövényes kényeztetés. De nem is ez volt benne a legjobb, hanem Aranykezűifjú. A masszőrsrác ránézésre a 20as évei közepén járt és kezelés előtt és után irtó zavarban volt, de amíg masszírozott, olyan végtelen tiszteletet és harmóniát árasztott, hogy úgy éreztem, dédelgetett, kedvenc királylány vagyok. Testileg, szellemileg és lelkileg is kipucolt ez a 60 perc. A nap hátralévő része eseménytelenül telt, a vacsoránál is 3 percen belül megkaptuk a limondénkat :). Összességében remekül sikerült és végtelenül pihentető szombatot tudtunk magunk mögött. Vasárnap reggel korán keltünk, hogy a reggeli és a távozás közé még beszoríthassunk egy szaunázást és bugyogtatást, ami sikerült is. Összepakoltunk és megtámadtuk a recepciót távozási szándékunkat megerősítvén. Itt már csak enyhébben voltam szőkenő, bár a számlákat kiállító recepciós fiúnak is bújtak meg szőke tincsek a lelke mélyén. Öt perces kavarodás után a számlák is megnyugtató rendben elkészültek és elhagytuk az ojjektumot.
Szerintem ilyen hétvégékre mindenkinek szüksége lenne, alanyi jogon, orvosi receptre.