Magamról

Saját fotó
Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam... (A szerző fotóját Kocsis Dóra készítette http://dorcphoto.blogspot.hu/ http://​www.facebook.com/​PhotosByDorc )

2012. július 19., csütörtök

Én szeretem a csütörtököt

Akik ugyanott dolgoznak, mint én, illetve a fészbúkon szokták nézni az adatlapomat, azok tudják, hogy minden csütörtök 15:00 órakor megváltozik a világ. A szemben lévő közösségi házban ugyanis ekkor kezdődik a nyugdíjasok klubdélutánja. Biztosan van neki valami aranyos neve is, de mi csak topogópartinak hívjuk.
Ennek a bulinak egyetlen hátulütője, hogy kihallatszik a "zene". A lakodalmakból ismerős felállás nyújtja nyugdíjasainknak a talpalávalót. Jelesül egy szál férfiember, egy szál mikrofon, egy szál szinte-titzátor és egy szál erősítő. A színvonal is hasonló, időnként a hideg futkároz a hátamon és a hajam rendszeren kívül is égnek áll. A fickó énektudása virtuóz, remekül előad bármit ugyanazon a hangon, ugyanabban a ritmusban. Zeneileg nem kell semmit hozzátennie, hiszen arról is megismerszik a szinte-tizátor, hogy bele lehet programozni a melódiákat. Ráadásul műfajtól függetlenül mindent lakodalmas-zene stílusban.
Vidámabb napjainkon azon versenyzünk a kollégáimmal, hogy ki ismeri fel hamarabb az adott nótát, amit sokszor csak a szöveg után lehet, mert sem a zene, sem az énekdallam nem hasonlít az eredetire, még csak nyomokban sem (és mogyorót sem tartalmaz).
Valamiben mégiscsak utolérhetetlen ének- és zenemesterünk, hihetetlen módon tudja összemixelni a különböző dalokat. Így csap át a "Mint a mókus fenn a fán" kezdetű mozgalmi ének hirtelen a méltán elfeledett 3+2 zenekar híres "Kombiné" című dalába, amely simán folytatódik a Quantanamera-val és ez feltűnés nélkül beleolvad Rúzsa Magdi Gábrieljébe (vagy mi a címe...).
Ma egy elnöki utasítás megkreálása közben lepett meg minket összetéveszthetetlen stílusával a szomszéd. A legrosszabb résznél (egy (fej)hangon, egy tempóban kántál) rámtört a hányinger és a vágy, hogy a főnököm repialkoholjait megcsapoljam. Ezen vágyamnak hangot is adtam, épp akkor, amikor egész napos távollét után a főnököm belépett a szobába. Mivel a világ legjobb főnöke, csak ennyit reagált: "Nyugodtan!" Persze azért tudom az illemet és munkaidőben nem alkoholizálok :)
Egyesek szerint irigylése méltó a helyzetünk, mivel nem minden munkahely szolgál élőzenével heti rendszerességgel, én azért szívesen elmellőzném ezeket az alkalmakat :)
Bár ma átfutott a fejemen, hogy a nyugdíjasok biztosan nagyon várják minden héten a csütörtök délután 15:00 órát. Sokuknak valószínűleg ez az egyetlen elérhető szórakozás és társadalmi élet. Az ablakból szoktam látni, hogy milyen vidáman perdülnek-fordulnak a parketten, és rájöttem, hogy milyen jó, hogy vannak még olyan helyek a nagy, büdös székesfővárosban, ahol ők is szórakozhatnak. Nem tudom, hogy van-e belépő, van-e büfé és milyen árszínvonallal működik, remélem azért azok is meg tudják fizetni, akik nem zsíros, magasrangú állami vagy vállalati állásokból mentek nyugdíjba és így ők is jól érezhetik magukat minden csütörtök délután 15:00 órától...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése