Önálló életem első lépései - főpróba

Az élet és a családom úgy hozta, hogy szombaton már a – számomra – új lakásban kellett aludnom. Éppen ezért rettentő boldog voltam, hogy csütörtökön ki is szállították a megrendelt, gyönyörűséges, 180x200 cm-es ágyamat, melyet Dorka és Béka hathatós segítségével össze is állítottunk. A középső, merevítő léccel és annak alátámasztásaival akadt egy kis gondunk. A padló egyenetlensége miatt nem feltétlenül ért le mindegyik a földig. Na de nem hiába vagyunk Dorkával kreatív százezermesterek, olló, léc és némi hullámkarton segítéségével megoldottuk a problémát, stabilizáltuk az ágyat. Este szépen (persze jól felmálházva :D) el is csattogtam a lakáshoz, hogy eltöltsem ott az első éjszakát. Még pakolásztam egy jó darabig, majd zuhany, egy jó könyv kibányászása valamelyik dobozból és irány az ágy. Emlékezvén az összeszerelés közben tapasztaltakra, szép óvatosan forgolódtam és naná, hogy az ágy közepén, nehogy már baj legyen. De lett… kb. a harmadik fordulásnál (mintegy félóra után) egyszercsak egy hatalmas reccsenést hallottam, majd szinte azon nyomban megéreztem a hátsómban néhány szög és faszilánk sürgető nyomását. Ott ültem a beszakadt ágy legkellősebb közepén és azon töprengtem, hogy hogy a fenében fogom kiakrobatikázni magam onnan úgy, hogy a lehető legkevesebb további sérülést okozzam mind magamnak, mind az ágynak. Megfordult a fejemben, hogy felhívom anyut, aki légvonalban kb. 10 méterre tőlem, szintén az ágyában feküdt, de a telefonom pillanatnyilag a galaxis másik felét jelentő elérhetetlen távolságú éjjeliszekrényen tartózkodott. Cirkuszi kupolába illő mutatványokkal kikászálódtam az ágyam romjai közül, lerángattam róla a matracot és szemrevételeztem a károkat. A középső, merevítő mizéria három darabban végezte… Miután az ágyat berugdostam a sarokba, elvágtam magam a matracon és nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek. Végül annyira felhúztam magam, hogy még vagy egy órán keresztül olvastam, holott alig láttam már a fáradtságtól, közben azon tekert az agyam, hogyan is fogom helyrehozni az ágyat.

Vasárnap Móni barátnőm vállalt két fuvarnyi dobozszállítást, és amikor megmutattam neki az általa még csak fotókon látott lakást, mondta, hogy ide-oda csináltathatnék szekrényt, úgyis jön az asztalos. Boci szemekkel bámultam rá, hogy: „Mééééé jön az asztalos???????” Mire rezignáltan rámnézett és csak annyit mondott: „Hát az ágyat megcsinálni, nem?” Na ezen a ponton már tényleg kiszakadt belőlem a röhögés, és fuldokolva próbáltam elmondani: „Baszki, ez nekem eszembe se jutott!”

Hát így telt az első éjszakám az új lakásban J Remélem a színházi főpróbák analógiájára, ahol direkt megbotlanak a színészek, hogy letudván a bakikat, a bemutató már rendben menjen, ez volt az egyetlen baki a beköltözés témakörében és a továbbiakban nem szakad le/rám/át/be/fel semmi…


(2012.06.11.)