Merengő

Veszélyes dolog a gondolkodás. Pláne egy nőnél. El lehet vinni olyan fokozatig, amikor már a konyhapulton álló késtartóból kikandító nyeleket fixírozod. Persze aztán gyorsan adsz magadnak egy tockost, mint Gibbs az NCIS-ben, hogy hülye vagy leányom. Nem finom. Ásol magadnak egy mély gödröt, beleülsz és gyalogsági ásóval még tovább mélyíted magad alatt. Így persze egyre messzebb és messzebb kerül az a kis fénykör, ami a gödör tetején a világot jelenti. Nehéz meló újra közel kerülni hozzá. Nem lehetetlen, de nagyon nehéz. Szerintem az a végső pont (ahonnan már elindulsz felfelé), amikor eljutsz oda, hogy téged zavar az, ha kinyitod a szádat és csak a negatívizmus árad belőle(d). Kicsit rosszabb a helyzet, ha van egy nehezítő tényező, ami (aki) a mindennapok elviselését teszi vesszőfutás-szerű élménnyé. A reggeleidet a gyomorsavad fogaiddal történő visszatartásával (vagy nem) kezded. Hiába fekszel le korán, a reggeli felkelés a Csomolungma megmászásával egyenlő feladatnak tetszik – persze ez szigorúan csak munkanapokon. A szófosó egész nap kussban ül, nehogy félreértsék, -értelmezzék, -gondolják, amit mond. Egyre nagyobb és nagyobb szám feltűnősködik a szülinapi tortádon, ami arra késztet, hogy végigtekints az eddigi életeden és észrevételezd, mi az, ami hiányzik belőle, de nagyon. A Nap nem süt. Vagy lehet, hogy igen, de szégyenlősen kilométer vastag felhőréteg mögé rejti az arcát. Ezek mindösszesen pedig szépen megágyaznak a depressziónak, mint aszalt gyümölcs a pálinkának. Azért nem annyira gáz a helyzet, mert észreveszed a szitu állását és nem mélyedsz el olyan szinten a depiben, hogy már csak orvosokkal, gyógyszerekkel lehessen kihúzni az árokból. De persze kompenzálsz egy kis csokival, sütivel, satöbbivel, ami csodás hurokként depit erősítő formátumban rakódik a testedre. Ördögi kör. Törj ki. Muszáj lesz. Bírd ki még egy kicsit. Amíg kisüt a nap. Amíg kiiktatódik a nehezítő. Amíg egyszercsak rád mosolyog valaki, akire te is szívedből vissza tudsz mosolyogni és látod a szemében, amit te is érzel. Hogy a világot jelenti. Talán eljön. Még ebben az életben. És a biológiai órád sem csönget még az óra végén. Sikerülni fog. Talán…

A karácsony és én :)

Önálló életvitelemben első karácsony volt a 2012-es. Ennek megfelelően turbó fokozatban készülődtem J A lakásdíszítésről már írtam tavaly, Szásával kicsit bonyolultabb volt, mint kellett volna, de a végeredmény nagyon hangulatos lett. Bár az említett úriember/macska/ szertelen magatartása miatt nem állítottam karácsonyfát, a karácsonyi hangulat megvolt.

Maga az „ünnepségsorozat” december 22-én kezdődött egy baráti vacsorával, és innentől elszabadult a „pokol”. Kicsit túl lelkes házigazdaként annyit pörögtem, hogy mire az utolsó vendégjárás lezajlott, azt vettem észre, hogy december 28. van és a karácsonyt sikerült a konyhában töltenem. Rettentő fáradt voltam, viszont be kell valljam, jól esett. Imádom vendégül látni a családomat, a barátaimat, de azért idén megpróbálom kicsit másképp megszervezni, hogy más emlékeim is bőven maradjanak, ne csak az, hogy ezt sütöttem, azt főztem, kavartam, kevertem, mosogattam…

Azért emlékszem másra is: a nevetésekre, a finom ételekre, a szívmelengető beszélgetésekre, nagy ölelésekre, barátságra, szeretetre. Ráadásképpen, mivel megfogadtam, hogy idén másképp lesz, már most elkezdtem tervezgetni a lakás díszítését… asszem javíthatatlan vagyok ;)

Könyv. Betű. Borzalom...

Nem tudom, ki hogy van vele, de én mostanában frászt kapok a könyvektől. Imádok olvasni, nagyon szeretem az új könyvek illatát, egy könyvesboltban extázisba esem. Az utóbbi időben viszont egyre inkább zavar az a jelenség, amit a könyvekben tapasztalok. Nem tudom, hogy a gazdasági válságra fogható-e, hogy a kiadóknál vagy a nyomdában, vagy nem is tudom, hol készítik elő, de nincs egy olyan ember, aki nyomdába kerülés előtt átolvassa a kéziratot és kijavítsa benne a gépelési hibákat????? Névelők terén rendszeresen belefutok abba, hogy nem megfelelő határozott névelő áll egy-egy szó előtt, nagyon sokszor benne marad egy ilyenkor felesleges "z" betű. A szavak közbeni gépelési hibákról már nem is beszélve. Értem én, hogy ha az első és az utolsó betű a helyén van, a többi lehet össze-vissza, akkor is értjük miről van szó. Ettől függetlenül baromira zavar. Főképpen, hogy nem a szó betűi vannak összekeverve, hanem nem odavaló betűk vannak benne.
Az már csak hab a tortán, hogy ne kelljen a könyvek árát emelni, a minőségük lesz egyre silányabb. A végén még megtörök és beadom a derekam egy e-book olvasónak, bár ez sem garancia a gépelési és helyesírási hibák kivédésére....

Gasztrománia

Mától ismét teljes létszámmal üzemel a cég, mindenki visszajött szabadságról. Ebédnél a szilveszteri élményeket osztottuk meg egymással. Ki hol volt, hogyan érezte magát, stb, stb. Mikor rám került a sor, meséltem, hogy mi egy tanyán voltunk, ahol elvileg volt egy tó is, mert hallottunk erre utaló hangokat, ámbár a ködtől nem láttunk semmit. Megkérdezték a kollégák, hogy mégis merre volt ez a tanya, mire én magabiztosan rávágtam: Érd és Tárkony között. Lehet, nem kéne annyi gasztroműsort nézni a tévében.... ;)

Karácsonyi lakásdekorálás Szásával

Ez a pogrampont két napot vett igénybe és a következő képpen zajlott:
Míg én próbáltam kitalálni és felhelyezni azon karácsonyi dekoráció(ka)t, melyeket Szása, a Hatalmas nem ér el, addig őkelme különböző cseles módokon megszerezte a darabokat, szájába kapta és elszaladt vele, vagy nekiállt focizni.
Legcukibb megoldása: míg én a szobalétra utolsó előtti fokán egyensúlyoztam és kapaszkodtam bármibe - oltári tériszonyom folyományaként - Szása felpattogott a létrán, a legfelső fokon lévő kosárból kigyűjtötte a neki leginkább tetsző karácsonyi díszt, lepattogott a létrán és kajánul figyelte, ahogy imbolyogva, halálfélelemben próbáltam lemászni utána. Mindezalatt kb. két lépésre ücsörgött tőlem. Miután nagy nehezen, halált megvető bátorsággal lemásztam a 3 fokos létráról, megkezdődött a kergetőzés. Esküszöm élvezte ez a kis dög, majdhogynem hangosan röhögött közben. Persze azért én is, főképp, amikor nagy igyekezetében időnként kifarolt a csúszós padlón, vagy elesett a saját lábában ill. az ellopott szerzeményben. :)
Kicsit több idő kellett a díszítéshez, mint terveztem, de azért szép lett :), ráadásul Szása-biztos :D

Goa'uld

Tegnap reggel úgy ébredtem, hogy rajtam van a dögvész. Fájt a torkom, kb. a bokám magasságából jött a hangom, ami ráadásul még rekedt is volt, mint atom. Kimásztam az ágyból, első teendőként elindultam a konyhába enni adni a rettentően türelmetlen Szásának. Kipakoltam a tálba a kaját és elindultam az étkező-pontja felé, közben szóltam neki, hogy tálalva, idefáradhat reggelizni. Eközben ő már a TGV sebességével száguldott felém, de hangomat hallvan 0 másodperc alatt lassult 100-ról 0-ra, letottyant a kis fenekére és Csizmás Pandúr szemekkel, irtó hökkent ábrázattal bámult rám, miszerint: "Bakker! Ebbe éjjel beköltözött egy goa'uld és tutira az beszél belőle!" Nem is jött a közelembe egész reggel, pedig az esetet követően 5 percig vinnyogva röhögtem, bár azt is furcsa hangon :D

Amikor úszik a bizalom - egy nehéz természet jellemrajza

Zodiákus jegyemet tekintve oroszlán, aszcendensemet illetően skorpió horoszkóppal rendelkezem. (És ha még azt is elárulom, hogy a kínai asztrológiában sárkány a jegyem, sikítva menekülnek az emberek :D)
Nem tudom, hogy ez az oka, vagy valami más, de ha valakiben elvesztem a bizalmamat, soha többet nem fogja tudni visszaszerezni. Még nehezebb a helyzet, ha nem is bíztam benne igazán (mivel nem ismerem).
Sokáig elviselek sokmindent, pozitív a hozzáállásom, egy kedves barátom nagymamájának szavait idézem eszembe: "Az eszihő nézd fiam!", de ha egyszer valaki elfocizta a bizalmam, az már akármit csinálhat, soha többet nem bízom meg benne. Ha valaki hazudott nekem (jelentős dologban, nem arról, hogy jól áll-e a hajam vagy sem), annak a továbbiakban azt sem hiszem el, ha kérdez.
Megbocsátok, de olyan vagyok, mint az öreg elefánt. Nem felejtek. Mélyen vésődik a merevlemezre, kitörölhetetlenül.

Most azt gondolom, hogy ez hiba, mert nehéz nap mint nap találkozni vele. És még az is lehet, hogy rossz ember vagyok, mert nem vagyok biztos abban, hogy ezen változtatni is akarok. Nem vágyom arra, hogy rendszeres időközönként pofára ejtsenek, az arcomba hazudjanak és rámfogják a hibájukat.

És igen. Ez még mindig a múlt heti. Nagyon a bőröm alá rágta magát.