Logisztikai bravúr 2.

Múlt héten sikeresen beszerződtek a könyvespolcok! :) bár ez sem volt egyszerű mutatvány ;)
Kriről nem árt tudni, hogy nőci létére úgy viszonyul a vásárláshoz, mint a pasik, nem hogy nem szereti, de inkább utálja. Viszont engem szeret és ezért sok mindenre hajlandó.
Arra is, hogy csütörtök délután 5 és 6 között a XI. kerületből átvágjon az Őrs vezéri téri IKEA-ba, kocsival, 9 millió fokban. Megbeszéltük, hogy ott találkozunk és a lehetőségekhez képest igyekszem mindent elintézni, mire odaér. Az volt az alapvetés, hogy mivel a komód is a külső raktárban volt (Kerepesi út másik oldala, Árkád mögött), ez is biztosan ott lesz, mert nagy darab. Tehát mire Kri odaér, elkészíttetem a számlát, kibányászom amit még szeretnék és már suhanhatunk is. Aha, na persze. Hiába 220 cm egyenként a doboz, ez az önkiszolgáló raktárban volt...
Mire Kri odaért, én már a piactéren bóklásztam, konkrétan a lámpáknál, telefonos navigáció alapján viszonylag hamar megtaláltuk egymást úgy, hogy nem kellett még1x körbemászni az egész áruházat. Elvergődtünk az önkiszolgáló raktárig, kevés dolgot vettünk közben (ami nagy szó!), szereztünk egy bevásárló kocsit (amiről még a múltkor megállapítottuk: jééé, ez tök jól gurul, nem teszkós!).
Az első megpróbáltatás az volt, hogy a raktár salgópolcairól a 23-34 kg-s dobozkákat hajítsuk át a bevásárló kocsira. Vicces látványt nyújthattunk. Hah! ez menni fog kiáltással megpróbáltam megmozdítani az egyik dobozt, jött is kifelé a szemem, mint a csigának... táska, szatyor, kisvirág lepakolódott a földre és ketten próbáltuk meg végrehajtani a feladatot. Egy kis huza-vona-ráncigatás-kocsi irányba állítás után elkezdtük megközelíteni a pénztárat. Ami nem volt kis mutatvány a kocsiról mindkét irányban túllógó, dögnehéz szekrényekkel a "platón". Volt közben némi visítozás: jajajajajaj! menj arrébb légyszi, mert nem tudom irányítani a kocsit és nem akarlak elütni! A pénztáron viszonylag hamar átjutottunk, mert véletlenségből sikerült úgy elhelyzni a dobozokat, hogy az összes vonalkód egy irányban volt :)
Nem is tudtunk róla, de most jött még a neheze. Levergődtünk a parkolóba, megtaláltuk a kocsit is. Kri szerencsére nem felejtette el kölcsönkérni apukája lehajtható hátsó ülésű kombi Astráját, így gondoltunk sitty-sutty bedobáljuk a cuccost a csomagtartóba és már itt sem vagyunk. Bár így is szükség volt némi pakolászásra, mert a Puntó kilukadt kipufogója helyett is aznap érkezett az új kipufogó rendszer, ami keresztben fért el a hatalmas csomgatérben. Segáz! kikapjuk, berakjuk a dobozokat, visszahajítjuk a kipufogót, leporoljuk kezünket és már száguldunk is haza! Ehhez képest a dobozok 5 cm híján nem fértek be... se vízszintesen, se keresztbe, se terpeszállásban, sem háttal, sehogy... Nincs más  hátra, tetőcsomagtartó. A következő lépések történtek:
1. kipufogó vissza a csomagtartóba.
2. szekrények (k. nehéz szekrények...) felpakolászása a tetőcsomagtartóra két nő által.
3. felrakott szekrények spaniferrel történő rögzítése...
A 3. pontnál elvéreztünk. Először is kibogoztuk a gyönyörű, telefontársaságrózsaszín madzagokat. Kri elkezdte körbetekercselni az objektumokat, majd rájöttünk, hogy nem annyira tudjuk, hogyan kell rögzíteni ezeket. Szerencsére volt egy bontatlan csomag is, így azon meg tudtuk nézni az ábrát :D
Ennél a pontnál kiderült, hogy rossz irányba tekertük a madzagot. Lebontottuk, kezdtük előlröl. Miután a tökéletes tekercselési technikát megtaláltuk, már csak rögzíteni kellett a madzagot abban az izében, aminek fogai vannak. Hááááát.... ezen már ott röhögtünk. Én fogtam azt a végét, ahol ez a veszélyes elem található volt, lógtam rajta, mint Tarzan a liánon, Kri pedig próbálta bejuttatni a madzag másik végét a fogak közé. Természetesen először rossz irányból.... Összességében 4 dobozunk volt, 2-2 arányban osztottuk el és mindkét kupacot 2-2 spaniferrel rögzítettük. A 3. madzag rögzítésekor már a biztonsági őr is elsétált arra, megnézvén, mit szerencsétlenkedünk össze... A végeredmény, kereken 60 perc volt, mire szállítható állapotba hoztuk a menazsériát... :D
Elindultunk hazafelé, amikoris az első felüljárónál a szívemhez kaptam és felvisítottam: Úristen! nem fog lecsúszni a cucc a tetőről? Kri megnyugtatott, hogy max. megmozdul kicsit, mivel a spanifer belevágott a kartondobozba, a felüljáróról lefelé meg majd helyrecsúszik :D
Hazaértünk, már csak be kellett vinni a dobozkákat... Nem részletezem, a második doboznál már alig bírtam járni a vinnyogva röhögéstől, de ezt is megoldottuk. És naná, hogy még aznap este összeraktam :) - Gyönyörűek!

Logisztikai bravúr

Krivel ma megyünk és beszerezzük a Szabó Ervin könyvtár tárolására szolgáló könyvespolcokat az IKEA-ba. Erről eszembe jutott az, amikor a komódomat vettük ugyanitt. A komód paraméterei: 97x51x162 cm, lapraszerelve kicsit hosszabb a doboz. Úgy terveztük, hogy mindezt bevarázsoljuk Kicsikébe, Kri háromajtós Fiat Puntójába. Nem is lett volna ezzel semmi gond, amennyiben minden úgy alakul, ahogy terveztük, jelesül: ketten megyünk és a hátsó ülést lehajtuk, így prímán bepasszinthattuk volna a cuccost. Ámde jött velünk sógornőm, Bogi (aki egyébként Kata) is, így máris nem lehetett lehajtani a hátsó ülést, ami nagyban akadályozta a tökéletes logisztikát.
Na de nem hiába vagyunk mi szőke nők hatalmas tapasztalattal, kicsit gondolkodtunk és máris rájöttünk a remek megoldásra. Szétszetdjük a csomagolást és az alkalmas helyekre betuszkoljuk a komód darabjait! Aham, majdnem sikerült is. Bogi ült hátul, kicsit furcsa testtartásban, nyakának feszülve néhány komódalkatrésszel. Legnagyobb fejtörést a komód felső lapja okozta, mivel az adottan 51x162 cm, semmilyen módon nem rövidíthető, Kicsike fara pedig nem hosszabbítható. Kri gondolt egy merészet, felnyitotta a csomagtartót és hátulról becsúsztatta a lapot a hátsó ülés elé, majd szemét szorosra zárva lecsapta az ajtót, mondván a sarka vagy kiviszi az üveget vagy nem. Velünk volt a mázli, bennmaradt az üveg (0,5 cm rés is maradt) :)
A göngyöleget visszaszármaztattuk az áruház raktárának, bepattantunk Kicsikébe és vígan hazavágtattunk. Tudok türelmes is lenni, de ez ilyen esetekben nem látszik, úgyhogy érkezés, becuccolás, elköszönés után neki is láttam összelegózni a komódot, úgy este 9 magasságában. Minden alkatrész a helyére került,  záró modzulatként fel akartam tenni a komód hátulját, néztem jobbra, néztem balra, de nem találtam sehol. Felhívtam Krit, hogy nem maradt-e valami Kicsikében, de mivel ez is elég nagy terjedelmű darabja a bútornak, feltűnt volna. Aztán rájöttem: addig logisztikáztunk a szemerkélő esőben, mígnem a göngyöleggel együtt ott maradt a hátlap is... :)
Ma kombi Astra-val  hasítunk és szigorúan ketten, így nem kell majd szétszedni a csomagolást ezért remélhetőleg semmilyen alkatrészt nem hagyunk az áruházban!