Egy szerelem története

Még az előző évezred utolsó éveiben, mikor a középiskolából frissen, ropogósan kikerülve beléptem a munkavállalók világába és megszoktam, hogy van havi, rendszeres fizetésem, de még otthon laktam, így majdhogynem a teljes összeget arra költöttem, amire akartam, felvettem néhány szokást. (Ezt a gyönyörű, barokk körmondatot....) Például azt, hogy minden hónapban megvettem a Lakáskultúra c. magazint, hogy segítségemre legyen még képlékeny, de egyre határozottabban körvonalazódó elképzelésem kialakításában a majdani otthonom enteriőrjét illetően. Akkortájt kezdtek megjelenni a magazin lapjain, az igen exkluzív, csilliárdokba kerülő otthonokban az orchideák, mint különleges és szintén milliókba kerülő kiegészítők. Legtöbbször a teljesen puritán, minimál stílusban berendezett lakásokban, mint egyetlen színfolt, dísz az étkező asztalon. Nagyon nem tetszett. Akkoriban nem tudtunk még sokat a tartásáról, gondozásáról, ezért nem is nagyon maradtak életben, illetve ha mégis, akkor soha többet nem hoztak virágot. Azt gondoltam róla, hogy micsoda sznob dolog. Nekem ugyan soha nem lesz.


Ő a Mónitól kapott első fecske

Aztán néhány évvel ezelőtt, mikor Mónival nem messze dolgoztunk egymástól, egyik nap felhívott. Elmesélte, hogy cégen belül egyik szervezeti egységtől átmegy egy másikhoz és a kollégáitól kapott egy orchideát. Megkért, hogy fogadjam örökbe, mert nála tutira kidögölne, de mivel tudta rólam, hogy nagyon szeretem a növényeket és általában jól is érzik magukat mellettem, nálam biztosan jó helyen lesz. Így született az első orchideám, aki azóta is nagyon jól van, már többször virágzott és elindított az úton. Beléjük szerettem.

Szokásom, hogy a teszkóban, obiban, bárhol, ahol növényeket lehet kapni, mindig végigböngészem a "ments meg egy virágot" nevű polcokat. Itt olyan növények vannak, akiket megviselt az élet, félig elszáradtak, csoffadtak, letörtek, lógnak. Általában innen választok és hazaviszem őket szanatóriumba. A következő orchideámra is így tettem szert. Aki azóta szintén többször virágzott, gyönyörű, egyenesderekú növénnyé fejlődött. Majd egyszer kilátogattam az orchidea kiállításra, ahol nem csak a "konvencionális" pillangó orchideát láttam, és teljesen elvesztem. Mostanában már egyre több lepukkant orchideát bíznak rám a munkatársaim, családtagjaim, hogy szanizzanak, gyógyuljanak nálam. Nem dicsekvés képpen, de nagy sikereket érek el ezen a téren.