Szásával az élet

Szása szépen cseperedik, méretét minimum megduplázta, súlyát meg szerintem megháromszázszorozta, akkora pocakja van már :D

Üdvözlési szertartása még mit sem változott, minden este rácsimpaszkodik a lábamra és mind a 4 lába összes körmével kapaszkodik bele. Tegnap - miközben telefonáltam - Szása a térdemen egyensúlyozott, mikor egyszer csak megijedt saját magától, elvesztette az egyensúlyát és szép lassan lecsúszott a térdemről. Jó hegymászóhoz híven bal melső mancsán reflexből kipattintotta a karmait és izomból beleállította a comboba, majd csúszott tovább, magával vive néhány négyzetcentiméternyit a bőrömből is :)
Mindazonáltal jófej cicó, imádjuk egymást. A második számú feladat, amit hazaérkezéskor végre kell hajtanom - az első, hogy lefejtem őt a lábamról -, hogy felveszem, hátával nekem simul és mind a négy lábával puhán átöleli a kezem, miközben vakargatom a hasát. Ezt a pózt bármeddig képes kitartani, főképp, hogy neki tök kényelmes.
A lassan három hónapos kismukk időnként megcsillantja vadásztudományát is, a lakásba tévedő repkedőkön gyakorol, általában eredményesen.
A neki vásárolt cicajátékokat ívesen leejti, viszont ölni tudna a kis piros nylonzacskójáért és az üres, 1,5 literes petpalackjáért, amiket imád végigkergetni a lakáson.
A padló még mindig csúszik alatta, de már kitapasztalta azt a pontot a nappaliban, ahol fel kell hagyni a futással ahhoz, hogy lágyan belibbenjen a radiátor alá és nem túl nagy puffanással megállítsa a fal. Alapvetően is vicces látvány, ahogy futkorászik fel-alá a lakásban, kb. 10.000 km/h-s sebességgel, mint aki az életéért fut, mindezt kb. 5 méteren, mert utána már ki kell bocsátani a fékezőrakétákat.
Eddigi egyetlen problémánk abból adódik, hogy túlteng benne a tesztoszteron és féltékeny a lakásba tévedő  hímnemű egyedekre, főképp, ha ott is alszanak. Így aztán időnként anyázva sikakefére és flóraszeptre kapok, de eddig szerencsére nagyobb bajunk nem történt.

Azoknak, akik nem látják fészbúkon, néhány fotó őmacskaságáról:

   

Szása

Mint többen már tudjátok, vasárnap volt egy hete, hogy végre összeköltöztünk Szásával. Élőben is szerelem volt első látásra :)
Szegénykémet kicsit megviselte az utazás, hirtelen annyi minden változott körülötte. Elszakították a mamájától és ráadásul másfél órán keresztül borzasztóan hangos, ijesztő, idegen zajokat kellett elviselnie. Ez viszont ahhoz vezetett, hogy már a hazafelé úton összebandáztunk. Az út utolsó szakaszán úgy aludt, hogy a macskahordozó rácsán be kellett dugnom az ujjam, arra hajtotta kicsi fejecskéjét.
Gondoltam, miután hazaérünk, leteszem a hordozót, kinyitom az ajtaját és majd előjön, amikor úgy érzi, hogy nem fenyegeti veszély. Ez kb. fél percig működött, ugyanis tesókám is otthon volt, aki nem bírta megállni, hogy ne bányássza elő művészurat. Egy darabig elheverészett tesó mellkasán, de mivel tesó nem bírt egy helyben maradni, Szása igen hamar áttette székhelyét a könyvespolcra:

Itt sem heverészhetett sokáig, mivel mindenki annyira kiváncsi volt rá, hogy elő kellett kotorni onnan. Szerencsére jól viselte a megpróbáltatásokat, annál is inkább mert a kimerültségtől durmolt egy jó nagyot. A kajálással kicsit gond volt, nem nagyon akart enni semmit, de egy kis csirkemell-lel sikerült lekenyereznem (még akkor is, ha ez képzavar :D). Az első éjszaka viszonylag nyugisan telt, nem sírt, csak tesómékat zavarta fel néha, mivel ő kialudta magát és játszani szeretett volna.
A kajálás továbbra sem ment egyszerűen, bármilyen kölyökmacsesz-tápot csak úgy volt hajlandó a szervezetébe implantálni, hogy előtt meg kellett "bolondítanom" némi husival, sonkával. Ezt péntekig toleráltam, akkor kicsinyég eldurrant az agyam, mivel őkelme a whiskast sem ette meg. Kb. másfél órán keresztül vernyogott, de aztán belátta, hogy értelmetlen a dolog. Megette az elé tálalt ínyencfalatokat és azóta megeszi az összesféle konzit. Persze én ebbe kicsit belehaltam pénteken, de gyúrok az anyai szigor elsajátítására jövendőbeli porontyaimhoz :D
Napjaink úgymond egyhangúan telnek, hazaérkezéskor szeretetét kifejezendő gyorsan összekarmolja a lábszáraimat, felkéretőzik némi simire, majd bemutatja újabb bohócságait. Legjobban azt szeretem, amikor futni szeretne, de a laminált padló csúszik mint a hétfranc, ezért ezt csak úgy tudja abszolválni, hogy három-négyet helyben fut, mint Tom a rajzfilmben :D
Másik kedvenc szórakozása, hogy ül és néz valamit maga előtt. Aztán később kiderül, hogy inkább csak bambult, mert mikor feleszmél megijed attól, ami előtte van (és addig azt bámulta merően...), ugrik egy nagyot és elhasal, mert földetéréskor a szerjózsa minden irányába szétcsúsznak 42-es tappancsai.
Kedvenc alvóhelyei a hordozó teteje, a szemeteskuka teteje és tesóm xxl-es táskája, reggelente ellenőrizni kell, nehogy Szása is elmenjen vele dolgozni :D
Cseperedéséről és huncutságairól továbbra is be fogok számolni, addig is tudjátok: Superman köztünk él: