Néhány napja megkérdezte tőlem valaki, mit várok el egy férfitól? Azóta ezen gondolkodom.
Erre jutottam, ezt szeretném:
- valaki, aki tényleg engem szeret és nem azt, ami a lábam között van
- akihez oda lehet bújni
- akivel lehet tv-t nézni egymás hegyén-hátán
- aki eldönti, hova menjünk nyaralni
- aki felfúrja a polcot
- mellettem elhaladtában megsimítja a karomat csak azért, mert szeret és örül, hogy ott vagyok
- aki az ölébe ültet és megvigasztal, amikor sírok
- akinek a kedvéért éjfélkor nekiállok palacsintát sütni
- akinek a kedvéért szexi hálóinget veszek
- aki csak úgy hoz valami kis apróságot, mert meglátta és én jutottam eszébe róla
- ugyanezt fordítva
- aki ott áll mellettem a szülőszobán és szorítja a kezem
Így a végére pedig egy idézet Eliza Doolittle-től:
"Jó Isten fenn a kék égből,
küldj egy férfit a készletből!
Ki hódító, s nem lódító!
Óh, ez vóna csudijó."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése