Különös(en jó) szilveszter

Mint minden normális nőnél, a szilveszter nálam is úgy kezdődik, hogy először ki kell találnom a viselendő szerkót. Hosszú vadászat után kaptam egy gyönyörű, tűzpiros harisnyát, olyan igazán dög színűt. Hahh! megvan a szerkó, fenti harisnya a bizonyos kis feketével. Jó is lett volna, ha nem sütöm el örömömben ugyanezt az outfitet a családi karácsonyi összejövetelre. Szájnosz a harisnya meghalt azon az estén, magával víve néhány négyzetcentiméternyit a lábamból is. Vacak dolog, ha rád borul egy égő (égő gyufadarabbal súlyosbított) mécses. Ez volt az a pillanat (illetve hát a következő napok), amikor rájöttem, nemhogy a piros harisnyát nem fogom tudni felvenni, hanem kb. semmilyen másmilyet se, meg úgy egyáltalán, semmilyen nadrágot vagy olyat, ami hozzáér. Így a következő kompléban toltam a szilvesztert: az a bizonyos kis fekete, aminek szerencsére libbenős a szoknyarésze, vastag, piros-fehér norvég mintás gyapjú zokni és fekete kötött lábszármelegítő... Mit ne mondjak, gyönyörű volt...
Zsuzsiék dél körül jöttek értem, hogy az összes magammal viendő (ezt hogy kell helyesen mondani/írni???) cuccot magammal is tudjam vinni. Útban hazafelé még kenyeret és tormát vadásztunk, nagyjából sehol nem lehetett kapni. Már ott tartottunk, hogy gúgl a barátod alapon, keresünk egy receptet és sütünk. Mire jönnek a népek, el is készülne. Szerencsére nem kellett ezzel a megoldással élnünk, mert kaptunk kenyeret is, tormát is. Az utóbbiból csak csípőset, ami Tibinek nem felelt meg, de hát így járt. Azért mindent megpróbáltunk, telefon a barátoknak, hozzatok légyszi csemege tormát. Ők nagyon rendesek voltak, elmentek, vettek. Csak otthon felejtették :D
Kenyér és csípős torma boldog tulajdonosaként hazafelé vettük az irányt, mikoris nem várt hirtelenséggel Tibi befordult egy parkolóba, majd közölte: Lányok! Shoppingoljunk! Szerzett magának zöld mikrofon hajat és mi is kaptunk villogós, tollas ördögszarvakat. Zsuzsi kéket, én rózsaszínűt és a következő 5 évre elegendő szerpentin is beszerzésre került. Hazaértünk, lecuccoltunk, Tibi balra el szilveszteri köszöntőzni a repülőstársakkal. Mi Zsuzsival becéloztuk a konyhát és remek egyetértésben, egymás keze alá dolgozva mennyei lencselevest, fasírtot és csokis muffint alkottunk. Időben elkészültünk, még körömlakkozásra is futotta az időnkből. Aztán már jöttek is a barátok. Először Edit, majd Sica és Roland. Némi lájtos táncitánci után (és előtt meg közben) rávetettük magunkat a puncsos üvegekre, a fiúk meg a pálinkásra. Amiből persze nekünk is jutott. Miután fényesre csiszoltuk a nappali padlóját felmerült az ötlet még valaki meghívására, ami kb. 10 percen belül meg is valósult, így Gáborral bővült a kámpáni. Éjfélig még kockapókerezés, kinectes dartsozás, iddogálás, fetrengős nevetgélés és jutyúbon való filmrészletkeresgélés volt a program, mindenki nagy megelégedésére. Éjfél előtt még hdmi kábelt akartunk szerezni, de házigazdánk nem volt nyitott és nem óhajtotta szétszedni a fél lakást a kedvünkért. Nem is értem... :D :D ;) Éjfélkor Sica és Zsuzsi, szokásukhoz híven, beleugrottak az új évbe, meghatódottan álltuk végig a Himnuszt, csendültek a pezsgőspoharak, kívántunk egymásnak minden szépet, jót, boldogságosat, egészségeset és hasonlókat. Ekkor már köztársasági elnökünk tartotta szpícsét a tévében. A fiúk nagyon élvezték. Weisz Fannit. A hangot le is vettük, mer' minek.... :D
A petárdázás, durrogtatás már délután megkezdődött a környéken, éjfélre tüzijátékozássá fokozódott, amit romantikusan a konyhaablakból figyeltünk, mert kint k. hideg volt :) A petárdázósok kedves mamájának ezúton kívánok hosszú, boldog, egészséges életet. Zsuzsiék berni pásztor márkájú Borcsája az est közeledtével bevette magát az autó alá. A szünetekben kilógott a nózija, aktív durrogtatásokkor csak a farka végén a fehér bojt, de az is remegett. 
Bebiztosítandó szerencsénket és irtózatos gazdagságunkat, betermeltünk lencselevesből és virsliből. Ekkor derült ki, hogy Sicáék otthon felejtették a beszerzett csemegetormát, illetve elmeséltük a kenyér után hajszát. Roland mondta is, miért nem szóltatok, hát a pékségben voltunk. Mire másik fele közölte a visszafojtott kacagástól vinnyogva: A tormát is otthon hagytuk, most akkor kenyér se lenne! Csendeskén fuldokoltunk csak a röhögéstől. Újrakezdtük a táncikálást. Nagy nehezen. A zene betöltésével akadtak problémák, de szerencsére Gábor megkaparintotta a távirányítót, nyomott rajta két gombot és máris helyrerázódott a pöcörő agya. Edittel megint csiszoltuk kicsit a padlót, de már kezdtünk fáradni, úgyhogy hiánypótlás gyanánt megtekintettük az Üvegtigris második részét, már előre nyerítve a poénokon. Itt már kezdett elszabadulni a "pokol", de ezt ekkor még csak mi tudtuk Gáborral.
Sica és Roland ottalvásra felkészülten érkeztek fejenként egy darab múmia típusú hálózsákkal a hónuk alatt. A totális kényelem érdekében - meg mert eléggé fáradtak voltak már - kigöngyölték a zsákokat és azokon/ban leheveredtek a földre (ami tükörfényesre lett már csiszitolva ugye) és onnan nézték a filmet. Kisvártatva győzött az álommanó és bealudtak. És ekkor jött a remek ötlet Gábortól: ha mindenki elaludt, tekerjük őket wc-papírba. Mindezt sutyorgósan előadva. Na, engem sem kellett félteni, egyrészt elárultam, tudom, hol tartják a tartalék wc-papírt, másrészt némi fogkrém és hajhab bevetését is megcsillantottam. Eszméletlen jót szórakoztunk, miközben a többiek már erőst bólogattak. Ezután lemodelleztük, hogyan kéne bejuttatni Sicáékat hálózsákostul az ikrek szobájába, ami újabb nevetésrohamot váltott ki. Kis keltegetés, ágyazás, cipekedés után eldőlt az alvóhelyek kérdése. Némi tollászkodás után ki-ki elvonult a neki kijelölt ágyra, matracra, kanapéra, hálózsákra. Gáborral a 8 (majdnem 9, tehát fél9) éves Bogi szobájába vonultunk vissza. A ház elcsendesedett, de egyikünk sem lévén álmos, fergeteges legózásba kezdtünk, visszafojtott röhögéssel tarkítva, ami csak "kicsit" hallatszott át a szomszéd szobába, a legósdobozban való turkálással együtt. Szegény Zsuzsit nem hagytuk aludni. Mikor már minden kincset kitúrtunk a legós dobozból, célba vettük Bogi íróasztalát, aminek köszönhetően egyszercsak egy gumikígyó szárnyalt felém, amitől természetesen sikítozósra ijedtem. Szerencsére suttogva sikítottam, így nem ugrott ki senki a pizsijéből. Miután elcsillapodtak az extraszisztoléim és Gábor sem csuklott már a röhögéstől, még megnéztük néhány "így kellett volna végződnie a .... filmnek" videót, amiktől újabb rekeszizom-edzésben részesültünk. Hajnali 4 felé járt az idő, már én is nagyokat ásítoztam, ezért nyugovóra tértünk. Még következett némi plüssfigura dobálás az emeletes ágyról, mivel Gábor nem teljesen volt tisztában a fél9 évesek által kultivált plüssfigurákkal, így nem mindet ismerte fel. A muffin-baba azért kiverte a biztosítékot, a miniont meg persze nem dobta le.... Fél 5 magasságában azért mi is bedobtuk a szunyát. És ekkor ért a felismerés, fél 10 körül ittam egy kávét... tehát mégsem bírtam elaludni. Mikor végre sikerült volna, mert a koffein távozott a szervezetemből, addigra az elfogyasztott tényleg minimális alkohol fájdalomcsillapító hatása is a múlté lett, úgyhogy a lábfájástól nem tudtam aludni. Viszont egy csomó csúcsot megdöntöttem mahjongg-ban, mire a többiek felkeltek. 
A tuti kedvéért ettünk még egy kis lencselevest, meg virslit. Egy maradt még éjjelről, kicsit száradtkásan, csoffadtan. Ettől és egy friss darabtól, no meg a megkönnyebbüléstől (hogy vége a durrogtatásnak) Borcsa azonnal szerelembe esett Sicával. Ez a következő párbeszédet eredményezte Sica és Zsuzsi között:
Sica: Elég volt egy összeszáradt virsli és egyből haverok lettünk.
Zsuzsi: Szerintem nem ezért haver, hanem pont azért, mert rájött, hogy vannak nálad borzalmasabb dolgok is világon.
Ezt persze nem gonoszdiságból, csak Borcsa eléggé tartott eddig mindenkitől, nemcsak Sicától.
Kicsit kóvályogtunk még, dartsoztunk (asszem...), a fiúknak sikerült becsempészniük a Star Wars-os kardozós játékot is, aztán elkezdtünk szétszéledni. Délutánra azért már erősen éreztem, hogy nem aludtam semmit. Miután hazavittek, még kicsit játszottam Szásával, boldog új évet kívántam akinek kellett, majd hatkor becsuktam a bótot és aludtam egy laza 14,5 órát. 
Sicával és Zsuzsival megállapítottuk: ha olyan lesz az év, mint ez a szilveszter volt, akkor remek évnek nézünk elébe! :)
Boldog új évet nektek!