Jénai Porcelánbaba

Ezzel a bejegyzéssel már egy ideje adós vagyok Krisztinek. Néhány héttel ezelőtt ott voltunk Rúzsa Magdi MÜPA-beli koncertjén és még nem írtam róla....
Tavasszal/nyár elején Kriszti megkérdezte, nem mennék-e el vele a fent említett koncertre. Miután Magdi megnyerte az x-edik Megasztárt, azon a nyáron elég sok (rengeteg) koncerten voltunk, többek között Magdi két fellépésén is. Egyik nyár elején volt, a Kapcsolat napi Bryan Adams koncert elő-zenekaraként, a másik augusztusban, egy 20-a környéki háromnapos koncertsorozat részeként. Már ekkor is lenyűgözött a hangjával. Ennek ellenére nem igazán követtem a munkásságát. Tévében néha itt-ott elkaptam egy-egy szereplését, mivel azonban rádiót sem hallgatok, így nem annyira voltam pörfikt a diszkográfiájában. Hozzáteszem, a csütörtök délutánonkénti nyugdíjas-buliban felhangzó lakodalmasrock-stílusú Gábriel sem hozta meg a kedvem. Azonban Krisztit szeretem annyira, hogy gondolkodás nélkül vele menjek egy olyan koncertre, ami azért nem áll annyira távol tőlem. Meg kell mondjam, nagyon jó döntés volt.
Mivel előző este még Bécsben voltam Volbeat koncerten, meglehetősen örültem annak, hogy ez ültetős koncert lesz, csak abban bíztam, lesz elég hangos ahhoz, hogy ne aludjak el. Szerencsére, amikor már nagyon-nagyon közel álltam ahhoz, hogy elbólintsak, bekapcsolták a légkondit, lett friss levegő, amitől én is megéberedtem.
Na de kezdem az elején. Megérkeztünk a MÜPA-ba. Egyből láttuk, hogy a helyszín sok embert megzavart. A kisestélyitől kezdve a farmer/póló kombóig gyakorlatilag minden szerelés felvonult. Elhelyezkedtünk, megcsodáltuk a díszletet, ami tulajdonképpen a plafonról lelógatott befőttesüvegekből állt, amelyekbe ledlámpák voltak vezetve. Mint később kiderült, a két sorral előttünk ülő Kentaur volt érte a felelős. Most nem azért, de ezt én is simán megcsináltam volna...
Nem sokkal a kiírt időpont után színpadra vonultak és elhelyezkedtek a zenészek, majd Magdi is megjelent. Gyönyörű hangja van és most már nem áll háttal a közönségnek, mint akkor, az első koncerten, amin láttam. Ráadásul úgy tud rocker lenni, hogy közben gyönyörű, bájos, tiszta, mint egy porcelánbaba. Amikor ezt elmondtam Krisztinek, azt mondta, szerinte inkább olyan, mint egy jénai pohár, leejtheted a földre, de soha nem törik össze. És neki is igaza van, ezért született ez a cím. Fantasztikus érzés volt látni a közte és a zenészei között lévő természetes összhangot, ahogy valóban együtt játszanak a színpadon, a szó klasszikus értelmében. Volt némi promó szöveg is, de hihetetlen intelligensen és érzékenyen adta elő. Látszott rajta, mennyire meghatja, hogy valaki(k) úgy döntött(ek), mögé állnak, támogatják az ötletei megvalósításában.
Mindeközben persze jobbnál jobb dalokat játszottak. Az egyik különösen megragadta a figyelmem, azóta már sokszor meghallgattam. Presser úr írta, az Egyszer... Nagyon belém talált. A zenék hallgatása közben azon járt az eszem, milyen régen hallottam Madi játékát és mennyire hiányzott. Szeretem, ahogy a gitárral bánik. Kicsit csapongok, nehogy kimaradjon valami. A dalok nagyon jó ütemben követték egymást, igazán jó volt az egész koncert dinamikája. Sokszor éreztem azt, hogy az izomlázam és a meglehetősen fájó kék foltjaim ellenére szeretnék felpattanni a székből és ugrálni, táncolni, énekelni. Érdekes, az ültetős koncerteken valahogy nincs bátorságom énekelni. Mondjuk nyáron rám is szóltak, hogy kussoljak. 
Egy szó, mint száz: Varázslatos élmény volt. Nagyon örülök, hogy Kriszti elhívott magával és igent mondtam.
Utána még sokáig ültünk Krisztivel a kocsiban és beszélgettünk, mindkettőnkre mély benyomást tett. Van jó néhány közös koncertélményünk és mind közül ez volt az egyik legjobb. Köszönöm Magdi! Köszönöm Kriszti!