Magamról

Saját fotó
Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam... (A szerző fotóját Kocsis Dóra készítette http://dorcphoto.blogspot.hu/ http://​www.facebook.com/​PhotosByDorc )

2013. június 18., kedd

Gúdbáj, golyszik!

Hétvégén Szása (egyéb nevein Malacka, Macifüles) átesett a golyóeltávolító műtéten, hogy élvezhesse a kertet is. Szombaton este 6-ra kellett vinni, majd 7 órára érte menni. Idegeim cafatokban ez alatt, vajh' mi lehet az én szőrös kis Malackámmal, hjaaaaaaaaaj! Mire érte mentem, már kezdett magához térni, de nagyon koki volt még. Egy fejfordítás azt eredményezte nála, hogy zuhant az oldalára, mint az ólajtó. Úgy gondoltam, ha hazaértünk, leteszem a hordozót, kinyitom az ajtaját, aztán majd ha magához tért kitámolyog belőle. Nem várta meg, egyből kidzsalt. Bár ez a dzsalás kicsit lassúra és furcsára sikeredett. Úgyhogy inkább segítettem Neki és elvittem a kedvenc szőnyegéig. Nem adta fel a küzdelmet, mindenáron el akart menni wc-re. Szegénykém, a következő egy órában azt játszotta, hogy nagy nehezen felküzdötte magát, de mivel az érzéstelenítő még hatott, kb. úgy fordultak ki alóla a hátsó lábai, mintha jégen állt volna. Konok egy cinyó, nem adta fel és ő nyert. Éjszakára már a kedvenc dobozai tetején hajtotta álomra kóválygó, teniszlabda méretű kis fejét. Reggel arra ébredtem, hogy minden a legnagyobb rendben van, mivel Szása rajtam ugrált, hogy "adjál enni! adjál enni!", amit nem értek, mert ez a lelkesedés csak addig tart, amíg enni adok neki, a kaja már nem érdekli, neki is melege van, no!
Aztán a kis drágám odaállt a bejárati ajtóhoz, mint aki teljesen tudatában van annak, hogy ő most már kimehet. Kiengedtem és már spurizott is. Az egész napot kint töltötte. Az udvar területét nem hagyta el, de lelkesen kergette a gyíkocskákat, legyeket, bármit, ami mozgott. Elheveredett az árnyékban és onnan követte az eseményeket. Bár járása az "imént voltam urológusnál" c. pasijárásra emlékeztetett. Azóta is rettenetesen élvezi az udvaron rohangászást. És meglepő módon tényleg nem hagyja el a kertet. Tesóm szerint azért, mert a következőt vezette le magában.
1. Megvoltak a golyóim, nem jöhettem ki a lakásból.
2. Kivágták a golyszikat, kijöhetek a kertbe.
3. Inkább nem hagyom el a kertet, ki tudja mimet vágnák le....
Az eltávolítás másik fantasztikus hatása - számomra -, hogy Macifüles varázsütésre leszokott arról, hogy a takaró alól kilógó lábaimat rágcsálja. Ez egészen üdítő dolog ebben a dögletes időjárásban.
Jaaaaj, és hát még egy dologra derült fény az elmúlt időszakban. Hogyismondjamcsak.... Nemrégiben, amikor wellnesszelni voltunk, kiderült, hogy Szása csak akkor hajlandó nagywc-zni, ha otthon vagyok. A tervezett egyhetes nyaralás kapcsán megijedtem, mert annyi idő alatt nehogymár bélcsavarodást kapjon nekem. Ezért kihasználva az alkalmat, hogy az állatorvosnál járunk, rákérdeztem, hogy mit lehet tenni ilyen esetben. Voltak ötleteim, de egy ilyen kicsi állatnál nem vágnék bele semmibe csak úgy, byheart. Szóval Jenőbácsi azt tanácsolta, hogy vigyem el Szását pszichoterápiára mert lelkibeteg, ha nem vagyok otthon. Mondtam neki, hogy ha-ha-ha, de esetleg valami életszerűbbet is tanácsolhatna. Ezután közölte, hogy ilyenkor két dolgot kell adni Malackának: olajos halkonzervet és utat :D :D Úgyhogy megnyugodtam, nem lesz gáz, amíg nem leszek itthon és tovább rémkedhet a gyíkok és legyek társadalma felett :D Azt mondta Jenőbácsi, ritkán látni olyat, hogy egy macsek így ragaszkodjon a gazdájához. Dúl a LÁV kérem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése