Magamról

Saját fotó
Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam... (A szerző fotóját Kocsis Dóra készítette http://dorcphoto.blogspot.hu/ http://​www.facebook.com/​PhotosByDorc )

2013. május 23., csütörtök

I'll take you higher....

Nemrégiben Krisztián átküldött egy linket, hogy nézzem meg a videót. Azonnal szerelembe estem.
Korábban koca-DM-fan voltam. Nem ismertem a teljes életművet (még most sem), de voltak dalok, amik bevésődtek és nem feltétlenül a rádiók és zenecsatornák által rommá játszott slágerek. Egyszer még DM-klubban is voltam a PeCsa-ban.
Néhányszor megfordultak már kishazánkban, utána mindig eldöntöttem, hogy na, a következőre kimegyek, aztán mégsem.
Most azonban, ahogy végighallgattam az ominózus dalt (kb. 25x egymás után) repültem rá a netre, hogy én mostazonnaldeiziben veszek jegyet. Közben Krisztiánt zaklattam, hogy jöjjön ki velem. Szerencsére nem kellett túl sokáig győzködnöm :D
A jegyszerzés körül adódott némi probléma, de mázlimra Balázs talált megoldást, így hamarosan kezemben tarthattam a koncertjegyeket. Nagy nehezen a hátralévő idő is eltelt és kedden megjelentünk az ojjektumban.
Már reggel tűkön ültem, "koncertszerkóban" mentem dolgozni, ne húzzuk az időt alapon. Míg Krisztiánra vártam a metrómegállóban, kisebbfajta szociológiai tanulmányt folytattam. Egyáltalán nem meglepő módon rengeteg ember járt arra, akiről messziről látni lehetett, hogy ugyanoda tart, ahova mi is. Gyakorlatilag az együttes teljes életútja, lemezei végigkövethetőek voltak az elvonuló pólokon, medálokon, dzsekiken, sérókon. A legmegdöbbentőbb egy fekete lenge póló volt, rajta strasszal kirakott "Question of lust" felirattal, mely erőteljesen plázacucc-fílinggel bírt. Nem tudtam eldönteni, hogy ilyet tényleg lehet(ett)-e kapni kereskedelmi forgalomban, vagy sufnituning, bár annak elég profi volt. Ácsorogtam, nézelődtem, időnként kijött a szemem, mint a csigának, ecccccercsak odajött hozzám egy idősebb hölgy és megkérdezte tőlem, nem tudom-e véletlenül, lesz-e valami a Stadionban. Lelkesen feleltem, de igen, Depeche Mode koncert lesz. A válasz: akkor azért van itt ennyi fekete ember.... mondja nekem, aki a következőket viseltem: fekete edzőcipő, fekete farmer, fekete trikó (plusz színes pillangók és fehér fáslik).... Miután kiderültem magam ezen, a következő beszélgetés ütötte meg a fülem: két srác csattogott keresztül a plázson, gurulós bőrönddel és egyikük feltette a következő kérdést: "Te! Biztos ma lesz a Depeche Mode koncert?" mindezt holt komolyan, úgy, hogy a körülötte lévő emberek 99,5 %-a viselt valamilyen DM logót tartalmazó holmit (és most itt nem a drogériára gondoltam....). Krisztián érkezése előtt még gyorsan találkoztam egy volt osztálytársammal és egy volt kollégámmal (mármint arra jártak, nem megbeszélt randi volt), illetve egy 50 körüli hölgy fejcsóválva vágott át az embertömegen és megvető hangon mondta: Depeche Mode, miiiiiii?  Aztán megérkezett végre Krisztián és elindultunk a kapu felé. Kicsit ácsorogtunk, kicsit tötyörögtünk, végül bejutottunk. Elkezdtünk pozícionálódni, mikor is valaki a nevemet kiabálta, majd kisvártatva visítva ugrottunk egymás nyakába Youlee-val. Kiörömködtük magunkat, hogy mindketten itt vagyunk, majd ki-ki csatlakozott a saját társaságához. Kicsit ácsorogtunk, kicsit iszogattunk, kicsit ácsorogtunk és háromnegyed kilenckor megállt a Föld és elindult életem második legfantasztikusabb koncertje. Hihetetlen jó volt. Mindegyik dal. Két csúcsponttal: Should be higher és Personal Jesus. A Personal Jesus volt az a pontja a koncertnek, amikor elkezdtem ugrálni. Alapvetően földöntombolós vagyok, de ezt nem lehetett kibírni ugrálás nélkül. Jah, és beleszerettem Dave Gahan-be. Mr. G. egy atommáglya. Úgy sugárzik, mint Fukusima! Elég messze álltunk a színpadtól (úgy tudnám érzékeltetni, hogy mikor véletlenül láttuk őket, akkor 5 cm-s emberek ugráltak a színpadon), de még így is lehetett érezni a kisugárzását. A kivetítőkön szerencsére elég jól nyomon lehetett követni az egész koncertet. Mr. G. csípőmozgását szerintem sárga irígységgel telve nézik a hastáncosok és mindenki, aki fenékrázós táncolással foglalkozik. Női bugyi nem maradt szárazon, az holtbiztos. (Megkockáztatom, férfibugyikban is esett kár....) Nagyon jó volt látni, hogy számukra a koncert nem munka volt - legalábbis a budapesti - ők is baromira élvezték. A csintalan összevigyorgások, a földöntúli öröm, a morózus, faarcú Mr. Gore arcán a teliszájas vigyor, az együtténeklések, a szemek sarkából kicsorduló könnycseppek.... leírhatatlan érzés volt.
Másnap elég sok cikket elolvastam a koncertről, értek meglepetések. A legfurcsább az volt, hogy az írók nagy százaléka arra vezette vissza a koncert fantasztikus mivoltát, hogy a fiatalságunkat, a '80-as, '90-es éveket idézte. Szerintem nem. Úgy gondolom - legalábbis számomra - azért volt fantasztikus, mert zseniális zenészeket, előadóművészeket láttunk a színpadon, eszméletlen jó hangszereléssel (amibe ugye a Metallica belebukott néhány éve, pedig az is kiba... jó koncert volt!), remek fénytechnikával és még jobb videotechnikával. Az új és a régi számok megfelelő arányú és jó ütemű keverésével. Nem utolsó sorban pedig lelkes, értő és szerető közönséggel.
Visszakanyarodva a főmenübe: kicsit több mint két óra után nagyon-nagyon sajnáltam, hogy vége van, de nagyon-nagyon örültem, hogy ezt most nem hagytam ki. Krisztiánnal egymásnak mondogattuk kb. félmásodpercenként, hogy: "Ugye milyen jó volt? Milyen jó, hogy eljöttünk!" Míg kisétáltunk a villamosmegállóban, mindketten énekeltünk, persze mást-mást és persze egyszerre és jókat nevettünk :)
A másnap kicsit kritikus volt. Akkor inkább Bencefőnök nevetett Balázson és rajtam, kicsit indiszponáltak lévén. Cserébe remekül tudtunk üveges szemekkel bámulni ki a fejünkből úgy téve, mintha értenénk a hozzánk beszélő mondandóját, de ez nem mindig volt így. Délutánra már annyira fáradt voltam, hogy kb. mindenhova beütöttem magam koordinációs problémákból kifolyólag. De ez egyáltalán nem panaszkodás! Minden másodperce megérte! és tutkóra ott leszek a következőn!

5 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy ilyen élményben volt részed :-) A DM nem az én stílusom, de a hasonló koncert élmények nagyon hiányoznak...
    Kwan :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélhetőleg hamarosan közösen is begyűjthetünk ilyeneket :D
      (Kerri)

      Törlés
    2. Hol és mikor? :D :D :D Annyira ki vagyok ilyen téren éhezve, hogy kb Fluor Tomi kivételével mindenre kapható vagyok, csak zene legyen :D
      Kwan

      Törlés
    3. gondoltam megleplek egy Nickelback jeggyel, de már nem van :(

      Törlés
  2. De jó fej vagy :D
    Nem baj, majd valamit csak találunk. mint pl

    Semmim sincsen, hogyha elviszed az összes kincsem salalalalaaaaa :D

    VálaszTörlés