Varázslólány: A pokol tornácán

Beállítottak az ágyam mellé egy szoba wc-t (kerekes szék, helyes kis bilivel). Ez volt a legnagyobb távolság, amit önállóan meg tudtam tenni. Feláll, fordul, leül, ugyanez visszafelé is, csak a végén nem leül, hanem lefekszik. Egy másfél perces pisilés után félóra görcsös fetrengés összeszorított foggal, sírva. (Bálint Reni! Ha sokat sírsz, lejön a műszempilla!)

Első nap megpróbáltak felültetni a reggelihez. Kiderült, hogy már ülni sem tudok, megint jöttek az irtózatos görcsök. Innentől kezdve a szoba wc még csak-csak, de minden mást fekve. Fekve ettem, ittam, mosakodtam, mostam fogat, mindent. Az ágyban forgolódás menete a következő volt, mondjuk jobbról balra fordulásnál. Először hanyatt fordultam, majd belekapaszkodtam a pizsimbe és arrébb húztam a hátsómat (lévén a kórházi ágy mégsem az én 180x200as ágyam, nincs hely nagyon forgolódni), mivel segítség nélkül nem ment. Majd bal vállból indítottam a mozdulatot, hogy a lendület vigye magával a testem többi részét, így nem láttam a teljes univerzumot közben, csak a Naprendszert. Kriszti barátnőm kínjában szakadt a röhögéstől, mikor a pizsibekapaszkodós részt a szeme láttára adtam elő.

Négyágyas szobában ketten feküdtünk egy 85 éves nénivel (szipirtyóval). Az első éjszakát végighisztizte, hogy ő nem tudta, hogy baleseti kórházba feküdt be. Napokba tellett meggyőzni őt, hogy nem a körúton szedtek össze részegen (hozzáteszem, lövésem sincs, mire gondolhatott, miért flangáltam volna pizsiben, köntösben a körúton, hótt mákonyán…). A tetoválásaim miatt pedig egyfolytában azt hallgattam tőle, hogy szektás vagyok, meg nem hiszek Istenben és családot, gyereket sem akarok. Engem annyira nem mozgatott, lévén többnyire azt sem tudtam, mi újság. Azután anyut is elkapta ezzel a történettel, aki rendesen kiosztotta.

Mindeközben engem telenyomtak szteroidos infúziókkal meg kábítós gyógyszerekkel. 3 állapot volt: vagy aludtam (többnyire), vagy sírtam (sokszor), vagy vihogtam (talán, ha kétszer). Meg telefonálgattam, utána meg nem győztem bocsikat kérni… :D

Pénteken beutaltak MR vizsgálatra. Ettől is kiborultam, mert ott hanyatt kell feküdni nyújtott lábbal. Két pozíció nem ment. A fenti és a hason fekvés. Rettenetesen féltem, hogyan fogom emiatt kibírni?!?!?!?!?! Közben tesóm tanácsolta, a csőben gondoljak arra, hogy a Battlestar Galactica-ban szerepelek. Jó taktika volt (egy kábítós gyógyszerrel kombinálva). Az MR gép különböző hangokat ad. Lőttem én cylonokat, szereltem űrhajókat, rohantam riadóra. 5 percnek tűnt az egész. Ja! Azt elfelejtettem, hogy a vizsgálatra végül csak hétfőn került sor. Pénteken először nem volt áram a gépben. Aztán volt áram, csak nem volt ember, aki kezelje. Majd volt áram, volt ember, de nem volt, aki átvigyen.

Az MR kimutatta: van két gerincsérvem, az egyik kiszakadva. Konklúzió: szerdán jön az idegsebész a Honvéd Kórházból, majd eldönti, mi legyen.

Az infúziók nyomai, mivel az ORFI-ban nem raknak be branült, cserébe minden infúzióhoz külön szúrnak: