Merengő

Veszélyes dolog a gondolkodás. Pláne egy nőnél. El lehet vinni olyan fokozatig, amikor már a konyhapulton álló késtartóból kikandító nyeleket fixírozod. Persze aztán gyorsan adsz magadnak egy tockost, mint Gibbs az NCIS-ben, hogy hülye vagy leányom. Nem finom. Ásol magadnak egy mély gödröt, beleülsz és gyalogsági ásóval még tovább mélyíted magad alatt. Így persze egyre messzebb és messzebb kerül az a kis fénykör, ami a gödör tetején a világot jelenti. Nehéz meló újra közel kerülni hozzá. Nem lehetetlen, de nagyon nehéz. Szerintem az a végső pont (ahonnan már elindulsz felfelé), amikor eljutsz oda, hogy téged zavar az, ha kinyitod a szádat és csak a negatívizmus árad belőle(d). Kicsit rosszabb a helyzet, ha van egy nehezítő tényező, ami (aki) a mindennapok elviselését teszi vesszőfutás-szerű élménnyé. A reggeleidet a gyomorsavad fogaiddal történő visszatartásával (vagy nem) kezded. Hiába fekszel le korán, a reggeli felkelés a Csomolungma megmászásával egyenlő feladatnak tetszik – persze ez szigorúan csak munkanapokon. A szófosó egész nap kussban ül, nehogy félreértsék, -értelmezzék, -gondolják, amit mond. Egyre nagyobb és nagyobb szám feltűnősködik a szülinapi tortádon, ami arra késztet, hogy végigtekints az eddigi életeden és észrevételezd, mi az, ami hiányzik belőle, de nagyon. A Nap nem süt. Vagy lehet, hogy igen, de szégyenlősen kilométer vastag felhőréteg mögé rejti az arcát. Ezek mindösszesen pedig szépen megágyaznak a depressziónak, mint aszalt gyümölcs a pálinkának. Azért nem annyira gáz a helyzet, mert észreveszed a szitu állását és nem mélyedsz el olyan szinten a depiben, hogy már csak orvosokkal, gyógyszerekkel lehessen kihúzni az árokból. De persze kompenzálsz egy kis csokival, sütivel, satöbbivel, ami csodás hurokként depit erősítő formátumban rakódik a testedre. Ördögi kör. Törj ki. Muszáj lesz. Bírd ki még egy kicsit. Amíg kisüt a nap. Amíg kiiktatódik a nehezítő. Amíg egyszercsak rád mosolyog valaki, akire te is szívedből vissza tudsz mosolyogni és látod a szemében, amit te is érzel. Hogy a világot jelenti. Talán eljön. Még ebben az életben. És a biológiai órád sem csönget még az óra végén. Sikerülni fog. Talán…

A karácsony és én :)

Önálló életvitelemben első karácsony volt a 2012-es. Ennek megfelelően turbó fokozatban készülődtem J A lakásdíszítésről már írtam tavaly, Szásával kicsit bonyolultabb volt, mint kellett volna, de a végeredmény nagyon hangulatos lett. Bár az említett úriember/macska/ szertelen magatartása miatt nem állítottam karácsonyfát, a karácsonyi hangulat megvolt.

Maga az „ünnepségsorozat” december 22-én kezdődött egy baráti vacsorával, és innentől elszabadult a „pokol”. Kicsit túl lelkes házigazdaként annyit pörögtem, hogy mire az utolsó vendégjárás lezajlott, azt vettem észre, hogy december 28. van és a karácsonyt sikerült a konyhában töltenem. Rettentő fáradt voltam, viszont be kell valljam, jól esett. Imádom vendégül látni a családomat, a barátaimat, de azért idén megpróbálom kicsit másképp megszervezni, hogy más emlékeim is bőven maradjanak, ne csak az, hogy ezt sütöttem, azt főztem, kavartam, kevertem, mosogattam…

Azért emlékszem másra is: a nevetésekre, a finom ételekre, a szívmelengető beszélgetésekre, nagy ölelésekre, barátságra, szeretetre. Ráadásképpen, mivel megfogadtam, hogy idén másképp lesz, már most elkezdtem tervezgetni a lakás díszítését… asszem javíthatatlan vagyok ;)

Könyv. Betű. Borzalom...

Nem tudom, ki hogy van vele, de én mostanában frászt kapok a könyvektől. Imádok olvasni, nagyon szeretem az új könyvek illatát, egy könyvesboltban extázisba esem. Az utóbbi időben viszont egyre inkább zavar az a jelenség, amit a könyvekben tapasztalok. Nem tudom, hogy a gazdasági válságra fogható-e, hogy a kiadóknál vagy a nyomdában, vagy nem is tudom, hol készítik elő, de nincs egy olyan ember, aki nyomdába kerülés előtt átolvassa a kéziratot és kijavítsa benne a gépelési hibákat????? Névelők terén rendszeresen belefutok abba, hogy nem megfelelő határozott névelő áll egy-egy szó előtt, nagyon sokszor benne marad egy ilyenkor felesleges "z" betű. A szavak közbeni gépelési hibákról már nem is beszélve. Értem én, hogy ha az első és az utolsó betű a helyén van, a többi lehet össze-vissza, akkor is értjük miről van szó. Ettől függetlenül baromira zavar. Főképpen, hogy nem a szó betűi vannak összekeverve, hanem nem odavaló betűk vannak benne.
Az már csak hab a tortán, hogy ne kelljen a könyvek árát emelni, a minőségük lesz egyre silányabb. A végén még megtörök és beadom a derekam egy e-book olvasónak, bár ez sem garancia a gépelési és helyesírási hibák kivédésére....

Gasztrománia

Mától ismét teljes létszámmal üzemel a cég, mindenki visszajött szabadságról. Ebédnél a szilveszteri élményeket osztottuk meg egymással. Ki hol volt, hogyan érezte magát, stb, stb. Mikor rám került a sor, meséltem, hogy mi egy tanyán voltunk, ahol elvileg volt egy tó is, mert hallottunk erre utaló hangokat, ámbár a ködtől nem láttunk semmit. Megkérdezték a kollégák, hogy mégis merre volt ez a tanya, mire én magabiztosan rávágtam: Érd és Tárkony között. Lehet, nem kéne annyi gasztroműsort nézni a tévében.... ;)